Tózsa-Rigó Attila
Bevezetés
Olaszország 1915 május 23-i hadüzenete alapvetően új helyzetet teremtett Ausztria-Magyarország hadvezetése számára. Az új front komoly kihívások elé állította a Monarchia légierejét, másként – akkori elnevezéssel – a Légjáró Csapatokat (Luftfahrtruppen). Az olasz hadüzenetnek köszönhetően a harcok kiterjedtek az Alpok és az Adria térségére, ezzel párhuzamosan, ekkoriban kezdődött el tömegesen a repülőgépek felfegyverzése. Még fontosabb, hogy Olaszország belépésével a Corpo Aeronautico Militare lett az osztrák-magyar légjáró csaptok legerősebb ellenfele. Mindezt súlyosbította az a tény, hogy az olasz front feletti légi hadműveletek a hegyvidéki terep szélsőséges sajátosságai miatt veszélyesebbek voltak, mint a keleti front feletti bevetések. 1 Különösen a dél-tiroli frontszakasz állította addig ismeretlen nehézségek elé a pilótákat. A meredek sziklafalak, hegycsúcsok, a kanyargó völgyek, valamint a domborzat miatt szeszélyesen viselkedő légáramlatok gyakran harci érintkezés nélkül is életveszélyes helyzetbe hozták a pilótákat.
Mindazonáltal az olasz repülő csapatoknak csak 1916 elejére sikerült kivívniuk a légifölényt. A 12. isonzói csata (a szakirodalomban általában flitsch-tolmeini áttörés, a „köznyelvben” inkább a caporettoi áttörés) után jelentős erőkkel támogatták az olaszokat az angol repülő erők, azaz a Royal Flying Corps. A francia repülő erők is jelen voltak az olasz hadszíntéren, kisebb erőkkel Velence térségében, illetve a Monarchia csapataival szemben még az albániai fronton.
Érdemes kitérni itt egy olyan kérdésre, amelynek hátterében a háborús gazdasági nehézségek álltak.
A nyersanyag-hiány következményeként az osztrák-magyar és a német repülőgép-gyártás egyre kevésbé tudta követni a hadseregek igényeit. 1915-ben 256 gép állt a Monarchia haderejének rendelkezésére, 1916-ban 1217, egy évvel később 1225, 1918-ban viszont már mindösszesen csak 614. 1917-ben 797 vállalkozást repültek 153 géppel, ezzel szemben 1918-ban már csak 245 bevetést, mindössze 53 géppel. 2 Ehhez hozzá kell még számítani, hogy az 1918-as esztendő nem volt teljes háborús év. A keleten lekötött osztrák-magyar erők (részbeni) felszabadulása után, 1917 utolsó hónapjaiban a Monarchia szinte a teljes pilóta- és gépállományát az olasz frontra összpontosította, amely összességében mintegy 500–600 pilótát jelentett. Az osztrák-magyar repülőerőkkel szemben azonban 1918 elejétől már mintegy 6000–6500 antant pilóta állt szemben.
Az olaszok elleni hadműveletek kapcsán megjegyezhető, hogy magyar pilóták végeztek először csoportosan, kötelékben végrehajtott támadást, ilyen volt Velence éjszakai bombázása, valamint ugyancsak magyar pilóta nevéhez köthető az első zuhanóbombázás, nevezetesen az olaszok által megszállt dél-albániai térség fontos utánpótlási csomópontjának, a valonai hídnak a lerombolása.
Az osztrák-magyar repülő erők az olasz fronton 34 reptérrel rendelkeztek. Ezek közül a dél-tiroli arcvonalon az egyik legjelentősebb volt Ciré di Pergine. Az 1915-ben a 11. hadsereg légjáró csapatai számára Trento mellett kiépített reptér központi jelentőségű technikai és logisztikai bázis volt, több mint egy mérföld hosszú felszállópályájával. A bázis 1916-ra érte el a teljes harckészültségét, ekkor már összesen hat hangár és 47 kiszolgáló épület állt az ide települt ezredek rendelkezésére. 3 1917 júniusában már három repülőszázad, nevezetesen a 21., a 24. és a 48. állomásozott Perginén. 4
Az 55. vadásszázad (Fliegerkompanie 55J) megalakulása és működésének első szakasza
A Fliegerkompanie 55J, röviden a Flik 55J 1917 nyarán került felállításra. Kezdetben az Isonzo-front csapatainak a támogatására vetették be, Haidenschaft repülőteréről. Az egység első és legjelentősebb parancsnoka 1917 augusztusától, a kiterjedt harci tapasztalatokkal (176 ellenség feletti bevetéssel) bíró Maier József főhadnagy volt. A hónap végére Maieren kívül nyolc pilóta tartozott még a századhoz. Közülük kettő rendelkezett harci tapasztalatokkal, a Flik 55J későbbi teljesítményében is kiemelkedő szerepet játszó Julius Arigi és Georg Kenzian Edler von Kenzianhausen. A már korábban is kalandos utat bejárt Arigi 5 Maierrel közel egy időben, már 1917 augusztusában a Flik 55J kötelékébe került, ő is még
Haidenschftról hajtotta végre első bevetéseit az egység tagjaként. 6 Mellettük a később csatlakozó Kasza Sándor is a Monarchia legjelentősebb ászai közé emelkedett. Legalább öt igazolt légi győzelem volt szükséges ahhoz, hogy valaki ásszá váljon. Az osztrák-magyar Légjáró Csapatok kötelékéből a háború során 50 pilóta érte el ezt a minősítést. 7
Az 55. század nem sokkal később, már szeptember folyamán légi győzelmeket aratott, többek között Ariginak és Kenziannak köszönhetően. 8 Az egység 1917 szeptember 15-én aratta első légi győzelmét: Arigi ezen a napon lőtt le egy olasz SPAD vadászgépet. Ez volt a pilóta 13. igazolt győzelme. 9
Az október 24-én meginduló flitsch-tolmeini osztrák-magyar–német áttörés során a repülőerőknél részben már érezhető volt a keleti frontról átcsoportosított egységek pozitív hatása. A 12. isonzói csata nemcsak a nominális értelemben vett veszteség miatt gyakorolt rendkívül negatív hatást az olasz repülő erőkre, hanem talán még fontosabb momentum volt, hogy a Piavénél megszilárduló arcvonal mögött gyakorlatilag újjá kellett szervezni a teljes olasz légierőt. Az osztrák-magyar légjáró csapatok számára az olaszok által elhagyott repülőterek, valamint a nagyszámú hátrahagyott repülőgép, illetve felszerelés természetszerűleg jelentős zsákmánynak számított. Végül ugyancsak fontos lehetőségként értékelhetjük, hogy a korábban szinte folyamatosan fölényben lévő olasz repülőerők helyett néhány hónap erejéig, az újjászervezés, valamint a brit és a francia repülőerők nagyobb számú beérkezéséig az osztrák-magyar repülők lélegzetvételnyi szünethez jutottak. Mindez összességében jelentős lélektani többletet jelentett a Monarchia pilótáinak.
A Flik 55J-t, három másik repülőszázaddal együtt, 1917 október végén a tiroli arcvonalra, a 11. hadsereg sávjába helyezték át. A század a Val Suganában (Sugana-völgy) található perginei reptéren diszlokált, innen kellett 1917 novemberétől a 11. hadsereg harcait támogatnia. 10 A Dankl vezérezredes irányítása alatt álló 11. hadsereghez ekkoriban 10 repülőszázad tartozott. A szemben álló olasz 1. hadsereget 16 repülőszázad (Sqadriglia) támogatta. 11 Ez azonban önmagában még nem fejezi ki a tényleges erőviszonyokat. Az olasz repülőcsapatok újjászervezésének és még inkább a brit repülőerők aktív közreműködésének köszönhetően az antant erők egyre inkább újra fölényre tettek szert az Alpok és a Piave fölötti légtérben.
A Flik 55J már november elején részt vett a Conrad-hadseregcsoport által a Hétközség fennsíkon indított offenzívában (az olasz fronton két hadseregcsoport operált: a keleti frontszakaszon Svetozar Boroevic, míg a nyugati térségben a korábbi vezérkari főnök, Conrad von Hötzendorf hadseregcsoportja). Technikai szempontból érdemes kitérni arra, hogy a pilóták egy-egy bevetés során hozzávetőlegesen 50–100 percet töltöttek a levegőben és az átlagos berepült távolság 160–280 km között mozgott. 12
Ezekben a harcokban már Ittebei Kiss József, a később legeredményesebbé váló magyar repülőász is részt vett. A század hadműveleti naplója sajnos igencsak hiányosan maradt fenn. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy Kiss 1917 novemberében már biztosan részt vett a Flik 55J bevetésein. 13 A század leginkább összeszokott kötelékét 1917 végétől a Maier–Arigi–Kiss hármas képezte. Folyamatosan aratták győzelmeiket. A bevetéseknek és a pilóták kiemelkedő képességeinek köszönhetően Maier november közepén, három napon (november 15., 17. és 18-án) öt ellenséges gépet lőtt le, ebből négy bombázót. 14
Arigi ebben az időszakban a 19., Kiss a 12., Kenzian pedig harmadik és negyedik légi győzelmét aratta, ekkor még főként az olasz felderítők és bombázók elleni bevetések során. November hónap kiemelkedő sikereket hozott a vadászszázad számára. Ekkorra már körvonalazódott, hogy mely pilóták a legeredményesebbek. A két ún. vezető ász Arigi és Kiss voltak. Arigi a fent említett három novemberi napon szintén öt gépet lőtt le, Kiss pedig november 15-i, 17-i, 18-i, valamint november 27-i bevetésén összesen hat gépet lőtt le, vagy kényszerített a földre. 15 Az utóbbi harceljárás Kiss egyik kedvenc „módszere” volt. Ennek az volt a lényege, hogy az ellenséges gép elé lőtt rövid géppuska-sorozatokkal figyelmeztette az ellenfelét, hogy az adja fel a reménytelen harcot. Mikor ez megtörtént, általában osztrák- magyar reptérre szállította le az ellenfelét foglyul ejtve ezzel az ellenséges pilótát és a gépet is. Egyúttal így meg is kímélte az ellenfél életét. A későbbiekben ezért ragadt rá „az ég lovagja” elnevezés. Kiss 1917 novemberi sikereinek köszönhetően kapta meg a tiszthelyettesi előléptetését.
Visszatérve a századra, a kiemelkedő eredményekre tekintettel a császártól ekkor kapták meg a „Kaiserstaffel”, azaz a „Császár százada” kitüntető címet. 16 Ezzel mindössze három havi harci tevékenység után a legmagasabb szintről ismerték el, hogy a Flik 55J az osztrák-magyar Légjáró Csapatok egyik elit egységévé vált. Persze ehhez hozzátehetjük, hogy a személyi állomány alapján minden bizonnyal már a század létrehozásakor is ez volt a cél, hiszen látványosan olyan pilótákat vezényeltek át az egységhez, akik már előtte is nagy tapasztalattal, valamint sokan közülük már számos légi győzelemmel rendelkeztek.
A század számára az 1917-es év utolsó hónapja nagyrészt a 11. hadsereg csapatai feletti légi zárlat biztosításával telt. Már nem csak az olasz 1. hadsereg repülőerőivel, hanem a 6. hadsereg légi kötelékeivel is egyre gyakrabban léptek harcérintkezésbe (a század pilótái még november végén bizonyíthatóan találkoztak az olaszokat támogató francia repülőkkel is). A perginei áttelepülés után a Flik 55J általában 7–9 bevethető géppel rendelkezett egyszerre. Leginkább Albatros D III-as típusokat repültek a pilóták. 17 Az Arigi–Kiss–Maier hármas, illetve a század többi „hajózója” is leggyakrabban a Val Sugana–Asiago térségben végezte harci tevékenységét olasz és az azokat támogató más antant kötelékekkel szemben. 18 A korábban már említett ászok mellett ekkorra „nőtt fel” a századnak egy új „generációja”. Ezek
közül a pilóták közül említhető többek között Franz Lahner, Egbert Lupfer vagy Emanuel Stumpa. A források szerint Lahner és Stumpa már november-december folyamán együtt repült az ászokkal. 19 Ezeknek a közös bevetéseknek nyilvánvalóan nagy szerepük volt abban, hogy a tapasztaltabb pilóták átadták tudásukat a „fiatalabbaknak”.
A tapasztalatokat folyamatosan összegezték írásban is. Az egyik ilyen forrásból kiderül, hogy 1917 decemberében, az összeomlás szélére került olasz hadsereg szinte teljesen visszavonta a térségből bombázó erőit, legalábbis a Hétközség-fennsík felett alig lehetett látni az erre a célra szolgáló Caproni és Savoy-Pomiglio típusokat. Ugyancsak ez az elemzés közli, hogy ekkoriban a leggyakoribb vadász-típus már az együléses angol Sopwith [Camel] volt. Az egyik Sopwithtel elsők között éppen Kiss József keveredett harcba, melynek eredményeként az ellenséges vadász az olasz vonalak mögött lezuhant. 20 A forrás érdekessége, hogy mivel a század pilótái ezt megelőzően nem találkoztak ezzel az angol típussal, az elemzésben egy sematikus előnézeti rajz is szerepel a gépről.
A Flik 55J történetének második szakasza, az utolsó háborús év
A háború utolsó éve minden tekintetben új szakaszt jelentett a század történetében. A front stabilizálása során az antant kiemelt figyelmet fordított a légi fölény visszaszerzésére. Az olasz repülőerők saját veszteségi listája szerint a caporettói áttörés idején a gépállomány mintegy 20%-át vesztették el csak a harcérintkezések során, s ezen túl még jelentős volt az a gépállomány, amelyet a visszavonulás során kénytelenek voltak hátrahagyni, vagy megsemmisíteni. 21 A nagyrészt nyugati licencek alapján működő olasz repülőgép-ipar a kezdeti nehézségek után úrrá lett a helyzeten és 1918 elejétől nemcsak hogy pótolni tudta a veszteségeket, hanem növelték is a rendelkezésre álló állományt. Mindemellett annak is jelentős szerepe volt, hogy egyre nagyobb számban harcoltak az olasz légtérben a francia és a brit repülőerők. Már 1917 november végén is kilenc francia repülőszázad (Escadrille) vett részt az itteni harcokban. A britek számszerűleg elmaradtak a délnyugati front francia repülőerőitől. Az 1917-es év végéig öt brit század (Squadron) érkezett be, majd 1918 nyarán még egy századdal egészült ki az itteni brit alakulatok száma. A britek azonban a nyugati fronton elsajátított taktikájukkal nagyobb hatást gyakoroltak az olaszokra. Ez, valamint kiváló technikai felszereltségük gyakran végzetes ellenféllé tette őket. 22
A harcok 1918. január közepétől élénkültek fel újra. A megváltozott erőviszonyoknak köszönhetően a dél-tiroli front osztrák-magyar repülőszázadai egyre gyakrabban voltak kénytelenek (újra) túlerő ellen harcolni. Január 27-én Kiss József is megsebesült, mikor technikai akadály lépett fel géppuskájánál, s az olasz ellenfél egy géppuska-sorozata eltalálta a magyar pilótát. A súlyosan sérült magyar ásznak Leviconál sikerült kényszerleszállást végrehajtania. Az életveszélyes állapotban lévő pilótáról már az orvosok is lemondtak, Kiss életét csak barátjának Ariginak az erélyes fellépése mentette meg, aki – mintegy filmbe illő módon – fegyverrel fenyegette meg a trienti (ma Trento) tábori kórház sebészét, hogy műtse meg bajtársát és barátját, Kisst. 23 Szerencsére mindketten megúszták. Kiss életben maradt, a másik ászt, Arigit pedig nem állították hadbíróság elé.
A század számára az is további csapást jelentett, hogy Arigit még ugyanebben a hónapban átvezényelték egy másik egységhez, így egy hónapon belül két legjobb pilótáját veszítette el az egység, még ha Kisst egyelőre csak átmenetileg. 24 A viszonylag nyugalmasabb február hónap után márciusban újra fokozódott a harctevékenység. Ebben az időszakban jellemzően nőtt az egy kötelékben bevetésre induló gépek száma. Míg korábban általában két- három gépes kötelékek szálltak fel, addig 1918 elejétől már inkább öt-hat gépes kötelékekben működtek együtt a század pilótái. Megjegyezhető, hogy ez a gépszám is még messze elmaradt a nyugati front méreteitől, ahol a nagyszámú kötelékeknek köszönhetően már 1916–1917 fordulójától egyre kevésbé volt mód az ún. dogfightok során az egy-egy elleni küzdelemben érvényesíteni az egyéni képességeket. Januárban a Flik 55J pilótái 16 géppel, 106 alkalommal szálltak a front fölé, februárban 19 géppel 76 bevetést hajtottak végre, míg a következő hónapban már csak 11 géppel repültek 86 bevetést. Két gépet vesztettek, s ugyanannyi ellenséget lőttek le. 25 Az év elején született jelentések részletesen kitérnek a bevetések nehézségeire. Ezek szerint nem ritkán 4500–5000 méter magasságban kellett megküzdeniük a természet és az ellenség erőivel. Ekkoriban Kasza Sándor, Franz Lahner és Gottlieb Munzar repülték a legtöbb bevetést az egységből. 26
Megjegyzendő, hogy a harcok során az 55. század természetszerűen együttműködött a szomszédos századokkal. Leggyakrabban a Flik 60, a Flik 21 és a Flik 48 pilótáival hajtottak végre közös bevetéseket. Áprilisban mindössze 39 bevetést repültek az 55. század pilótái. 27 Ekkor – nem várva meg teljes felépülését – már Kiss József is csatlakozott bajtársaihoz, Kaszához és a kezdettől a században harcoló Alois Lehmanhoz hasonlóan a még lábadozó Kiss is négy bevetést repült ellenséges terület fölött. Ennél csak két pilóta teljesített több bevetést: Alfons Behaunek ötször, Kenzian pedig hatszor emelkedett a levegőbe. Ebben a hónapban szenvedte el a század az első olyan vesztséget, amelyet brit gépek okoztak. A nagy „öregnek” számító Lehmant a 66. Squadron pilótái lőtték le. A lajstrom szerint a gépe a találat után lángolva zuhant le. 28
Az olasz fronton harcoló egységek közül elsőként a Kaiserstaffel kapta meg az új Phönix D.II és D.IIa típusokat. A D.I típus továbbfejlesztése során igyekeztek javítani a manőverező képességen és a motor teljesítményén is. Az új gépek horizontális manőverezésben még mindig elmaradtak az antant típusoktól, vertikálisan azonban jobbak voltak az ellenfeleknél. Június közepére már kizárólag D.II-es és D.IIa típusokkal szerelték fel a századot. 29
Május második felében szinte kizárólag brit ellenfelekkel kerültek szembe a Flik 55J pilótái. Ekkoriban Kiss, Kenzian és Maier mellett egyre inkább Kasza és Kirják István emelkedett ki teljesítményével. Május 24-én Kiss Kirjákkal és Kaszával együtt szállt fel, hogy megakadályozza egy 12 Caproniból álló bombázó raj bevetését az osztrák-magyar földi célpontok ellen. A bombázókat oltalmazó tíz angol vadásszal folytatott harcban a térség legeredményesebb, három gépből álló brit kötelékével kerültek szembe. A légiharc során Kiss megszerezte a 19. vagy más adatok szerint a 20. légi győzelmét. Kasza is győzelmet aratott, ezzel a magyar pilóták szétzilálták a nagy hírű, brit repülőtriászt. 30 A harc során azonban végzetes találatot kapott a magyar repülőász Kiss József és Lamon közelében lezuhant gépével. Sajnos a század május havi lajstroma nem maradt fenn, így nem ismerjük a részleteket. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Kiss neve a júniusi század-jelentésben már nem szerepel. 31 Ahogy azt korábban említettem, a legendás hírű repülőt barátok és ellenségek egyaránt már életében „az ég lovagja” kitüntető címmel illették. Temetésén angol, francia és olasz repülők húztak át az égen, s tiszteletük jeléül koszorút dobtak a sírra. A gyászszalagon az alábbi búcsúüzenet volt olvasható: „A Royal Flying Corps végső üdvözletét küldi bátor ellenfelének, Kiss József pilótának, aki Campolongo felett halt hősi halált.”
Júniusban sikertelenül zárultak az osztrák-magyar hadsereg utolsó támadó hadműveletei: a piavei és a dél-tiroli offenzíva. A nyár második felétől folyamatosan növekvő számban bevetett brit és olasz géppel szemben egyre nehezebb helyzetbe kerültek a Monarchia repülőcsapatai. A bevetések egyre inkább a saját felderítők oltalmazására, valamint az olasz bombázások egyre kevésbé sikeres elhárítására korlátozódtak. Ebben a hónapban a Kaiserstaffel pilótái 94 bevetést repültek. A közel 100 ellenség feletti bevetés során ritkán alakult ki légi harc, mivel az antant repülőerők többsége a piavei fronton volt lekötve. Nagy valószínűséggel ennek volt köszönhető, hogy viszonylag kevés veszteséget könyvelhettek el: két gépet és egy pilótát vesztett a század, egy további hajózót pedig elvezényeltek. 32
Júliustól megváltozott a helyzet, s tovább romlottak az erőviszonyok a dél-tiroli hadszíntéren is. A hónap első felében kilenc pilóta mindössze 37 bevetést hajtott végre, melyek során azonban három pilóta halt hősi halált, két másikat pedig elvezényeltek olyan századokhoz, ahol a veszteségek miatt szintén szükség volt tapasztalt hajózó személyzetre. A július havi lajstrom szerint ekkorra a század szinte teljes állománya lecserélődött, s az első időszak „nagy öregjei” közül már csak Maier és Kasza volt szolgálatban, mellettük még a „fiatalabbak” közül Lahner neve olvasható a felsorolásban. 33 A növekvő veszteségeknek köszönhetően július második felében először fordult elő, hogy a Flik 55J már nem tudott bevetést teljesíteni. Augusztustól további problémát jelentett az osztrák-magyar századok számára, hogy szinte folyamatosan bombatámadások érték a repülőtereiket, többek között Perginét is. Szeptemberben Maier is távozott a századtól, kiképző alakulathoz helyezték át. 34
Az ősz első hónapjában már újra rendelkezésre állt jelentősebb létszámú, bevethető hajózó-állomány, azonban a frissen kiképzett, mintegy 20 pilótával mindössze 34 bevetést hajtottak végre, míg októberben 12 pilótával 40 bevetést. Hasonlóan az összeomlás szélén álló Monarchia összes többi repülőszázadához, ebben az időszakban a továbbra is hősiesen küzdő osztrák-magyar repülők már nem voltak egyenrangú ellenfelei a hatalmas mennyiségi és jelentős minőségi fölényben lévő antant repülőerőknek.
Levéltári források
Luftfahrtgruppen (LG) 55 [Fliegerkompanie 55]
Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA)
Kriegsarchiv (KA)
Luftfahrtarchiv (LA)
Felhasznált irodalom
BIHARI Péter: 1914. A Nagy Háború száz éve. Személyes történetek. Budapest, 2014.
CAVALLARO, Guy: The Beginning of Futility: Diplomatic, Political, Military and Naval Events on the Austro-Italian Front in the First World War 1914–1917. Volume I. 2009.
CHANT, Christopher: Gli assi austro-ungarici della grande guerra. Gorizia, 2012.
CZIRÓK Zoltán: Egy elfeledett legenda nyomában. Kiss József repülő pályafutása az első világháborúban. Budapest, 2015.
HAJDÚ Tibor – POLLMANN Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja. 1914–1918. Budapest, 2014.
RECH, Marco: Matteo Fabbian. „Un Artigliere divenuto aviatore”. Seren del Grappa, 2017.
——————————————————————————————————————–
1 Chant 2012. 53.
2 Cavallaro, 2009. 518. Nem világos, hogy az 1918 évi adatok Cavallaronál a teljes állományra, vagy csak az olasz front osztrák-magyar repülő erőire vonatkoznak.
3 Cavallaro, 2009. 516.
4 Czirók 2015. 65.
5 Arigi még 1915 októberében a szerb fronton kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani. A montenegrói hadsereg fogságába esett, ahonnan többszöri sikertelen próbálkozás után végül kalandfilmekbe illő módon sikerült megszöknie, mégpedig úgy, hogy – állítása szerint – ellopta a montenegrói király, I. Miklós túraautóját és öt másik fogolytársával „átkocsizott” a frontvonalon a saját csapatokhoz.
6 Chant 2012. 56.
7 Bihari 2014. 324.
8 Czirók 2015. 77.
9 Chant 2012. 56.
10 Chant 2012. 56.
11 Czirók 2015. 80–81.
12 Czirók 2015. 87–88.
13 Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Kriegsarchiv (KA) Luftfahrtarchiv (LA) Luftfahrtgruppen (LG) 55 f. 12r.
14 ÖStA KA LA LG 55 f. 11r.
15 ÖStA KA LA LG 55 f. 11v.
16 Czirók 2015. 90.
17 Czirók 2015. 93–95.
18 Rech 2017. 112.
19 ÖStA KA LA LG 55 f. 8., 11r–13r.
20 ÖStA KA LA LG 55 f. 17v.
21 A hadművelethez általában: Hajdú – Pollmann 2014. 268–272.
22 Czirók 2015. 97–98.
23 A borgo valsuganai Museo della Grande Guerra munkatársa, Valerio Minati szíves személyes közlése alapján.
24 Czirók 2015. 103. A századnapló fennmaradt iratai szerint viszont Arigi neve folyamatosan feltűnik a bevetési listákon, így elképzelhető, hogy inkább csak februárban vezényelték át.
25 ÖStA KA LA LG 55 f. 17r, 21r, 24r.
26 ÖStA KA LA LG 55 f. 20r.
27 ÖStA KA LA LG 55 f. 27r.
28 uo.
29 Czirók 2015. 108.
30 Czirók 2015. 116–117.
31 ÖStA KA LA LG 55 f. 28r.
32 ÖStA KA LA LG 55 f. 28r.
33 ÖStA KA LA LG 55 f. 29r.
34 Czirók 2015. 124., 128., 131.