Tózsa-Rigó Attila
Bevezetés
A repülőászok, mindig is nagy népszerűségnek örvendtek. A történeti köztudatban általában a második világégés ászait tartják számon. A második világháború közismert ászai, mint például a német Luftwafféban szolgáló Hans-Joachim Marseille (258 légi győzelem), Hermann Graf (212 légi győzelem, 13 hónap alatt), vagy minden idők legeredményesebb magyar vadászpilótája, Szentgyörgyi Dezső (30) sokkal gyakrabban jelennek meg a repüléstörténettel foglalkozó tudományos és népszerűsítő írásokban, mint első világháborús „társaik”.
Mindazonáltal az első világháborús pilóták részéről legalább olyan (fizikai és szellemi) teljesítményt követelt meg a légi harc megvívása. Érdemes belegondolnunk abba, hogy az első világégés kirobbanásakor mindössze 11 év telt el azóta, hogy a Wright-fivérek elemelkedtek a földtől. Ennek fényében az első világháborús ászok, pilóták, vagy más légi és földi személyzet teljesítménye ugyancsak elismerésre méltó.
Az Osztrák–Magyar Monarchia légierejénél, azaz a császári és királyi Légjárócsapatoknál (Luftfahrtruppen) a háború alatt összesen 49-en érték el az ász minősítést. Repülőásszá úgy válhatott valaki, ha legalább öt igazolt légi győzelmet aratott. 1
Mivel a Vocis Memoriae Kutatócsoport munkája elsősorban a Hétközség-fennsíkon (Altopiano dei Sette Comuni) húzódó egykori frontszakaszra és az ottani harcok során fennmaradt történeti emlékekre fókuszál, így jelen írásomban egy a térségben operáló repülőász, a kalandos életű Julius Arigi tevékenységével foglalkozom.
A témaválasztást több más indokkal is alá lehet támasztani. Arigi volt az Osztrák-Magyar Monarchia második legeredményesebb (vadász)pilótája, 150 ellenség feletti bevetéssel és 32 igazolt légi győzelemmel. Ezeknek több, mint harmadát (11) az említett tiroli frontszakaszon érte el. A háború végén mindössze 23 éves Arigi volt az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének a legtöbbször kitüntetett tiszthelyettese. Többek között négyszer kapta meg az Arany Vitézségi Érmet, négyszer az Ezüst Vitézségi Érem I. osztályát, kétszer a II. osztályát, kétszer a Bronz Vitézségi Érmet. Ezek mellett még Károly Csapatkeresztet, porosz Háborús Érdemérmet, valamint a legmagasabb bolgár kitüntetést (Bátorságért katonai Érdemérem) adományozták teljesítményéért. 2
Látni fogjuk azonban, hogy személye nem elsősorban a kitüntetések miatt tarthat érdeklődésre számot. A győzelmek mellett egyéb repüléstörténeti bravúrok is fűződnek a nevéhez, végül, de nem utolsósorban a témaválasztásban az is szerepet játszott, hogy Arigit szoros barátság kötötte a legeredményesebb magyar repülőászhoz, Kiss Józsefhez.
Arigi katonai tevékenysége az olasz front előtt
A szerb–montenegrói hadszíntér
kép
Julius Arigi 1895-ben, a csehországi Tetschenben (ma Dečín) született. Elsőre feltűnhet, hogy vezetékneve olaszosan cseng. Egyes források szerint a név az olasz Arrighiből származik és a család Tirolból, pontosabban Valsuganából (Sugana-völgy) származott. 4 Amint azt később látni fogjuk, az ifjú Arigi életében a Sugana völgynek a későbbiekben még kiemelt szerepe lesz. Gyermekkorát Csehországban Marienbadban (Mariánské Lázně) töltötte. Pincérnek, majd elektroműszerésznek tanult, 1912-ben azonban más irányt vett az élete, csatlakozott az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregéhez. Rövid tüzérségi szolgálat után, 1914 tavaszán átvezényelték a léghajós részleghez, végül már a háború kitörése után, 1914. novemberében megkapta a tábori pilóta minősítést. 5
Első repülőegysége a 6. repülőszázad (Fliegerkompanie, röviden Flik 6) volt. A Wilhelm Dworak parancsnoksága alatt működő egység a Cattaroi-öböl bejáratánál elterülő Igalo városában (ma Montenegró) diszlokált. A század által használt repülőtér hírhedt volt a pilóták körében, mivel egy szűk völgyben feküdt, s már a felemelkedés és a megközelítés is komoly koncentrációt igényelt. A támaszpontnak nagy volt a stratégiai jelentősége. Innen adtak ugyanis légi fedezetet a Cattarói-öbölben (ma Kotor, Montenegró) állomásozó flottaegységeknek. A Dubrovniktól mintegy 50 km-re fekvő repülőtér jelentőségét növelte, hogy a térségben ez volt az egyetlen le- és felszállásra alkalmas hely. 6 A Légjárócsapatoknak legközelebb Mostarban volt számottevő támaszpontja. Arigi a 6. századnál Lohner B.II típust repült (C 11 lajstromjellel). Még azt is tudjuk, hogy Arigi a biplán törzsét és két szárnyát az
osztrák zászló piros-fehér-piros színeire festette. 7 Később átképezték Albatros B.VII típusra.
Arigit többször is előléptették, 1915 augusztusában törzsőrmesteri rangot kapott. A század
többcélú gépekkel számos funkciót látott el. Az ellenséges csapatok felderítése mellett össze
kellett hangolniuk tevékenységüket a haditengerészet repülőivel is, sőt előfordult, hogy a
haditengerészeti egységeknek a szerb és a montenegrói csapatok elleni tűzvezetését is
segítették. 8 Arigi feladata elsősorban felderítés volt a szerb és a montenegrói vonalak mögött.
kép
A légjáró, aki „lenyúlta” a montenegrói király kocsiját
Légi győzelmet az első időszakban nem aratott, véghezvitt azonban egy érdekes „haditettet”, amely szemléletes metszetként szolgál jelleméről, ezért érdemes itt egy kicsit részletesebben kitérni rá. 1915 októberében motorhiba miatt kénytelen volt Albatros gépével az ellenséges vonalak mögött kényszerleszállást végrehajtani. A montenegrói csapatok fogságába esett, amelyből nem kevesebb, mint ötször kísérelt meg szökést, mindannyiszor sikertelenül. A hatodik próbálkozásra hosszas tervezés után adódott alkalom, mikor fogolytársaival egy tüzérségi laktanyába vezényelték munkaszolgálatra.
Öt másik fogollyal belopózott egy garázsba, ahol az összes járművet működésképtelenné tették, kivéve egy elegáns Fiat szedánt, amelyen a montenegrói királyi család címere díszelgett. Történetesen éppen ez volt I. Miklós montenegrói király egyik túraautója, amelyet Miklós apósa, Viktor Emánuel olasz király ajándékozott a montenegrói uralkodónak. Arigi ezt szemelte ki menekülésre. Az autótolvajjá avanzsált pilótát az sem tántorította el, hogy a járműről hiányoztak az első abroncsok. Köteleket szerzett és azokat szorosan a felnikre erősítették. Arigi ezután a királyi autóba invitálta fogolytársait és egy filmbe illő kocsikázás kezdődött, ami a végén őrült száguldásba csapott át. Az ellenőrző pontokon eleinte nem tartoztatták fel a királyi címeres autót, az úton Arigi még a menetközben elromlott motort is megjavította. A fronthoz közeledve az ellenőrzések egyre gyakoribbá váltak és az ellenséges katonák egyre határozottabban próbálták megállítani a járművet. Arigi azonban – megrémült társai ellenkezése ellenére – őrült tempóban nemes egyszerűséggel visszaszáguldott, vagy az utolsó szakaszon inkább visszabukdácsolt a nehéz terepen az osztrák-magyar vonalakig. Sikeresen átkeltek a két arcvonal közötti senki földjén is és végül a rendkívüli kalandok után a kis csapat, élén az elszánt légjáróval 1916 január végén visszatért a saját csapatokhoz. 9 A sztori folytatása szerint Arigi visszaküldte a kocsit a királynak egy bocsánatkérő üzenettel, bár erről megbízható történeti forrással – egyelőre – nem rendelkezünk.
Az első albániai szolgálat
Arigi kalandos szökése idején éppen mozgásba lendült a balkáni front. A Központi Hatalmaknak még 1915 őszén Szerbia ellen megindított támadása a szerb hadsereg összeomlását eredményezte. Az osztrák-magyar csapatok az offenzíva folytatásaként 1916 januárjában elfoglalták Montenegrót és benyomultak Albániába. 10 A 6. repülőszázadot is délebbre helyezték, Szkutari (ma Shkodër, Albánia) városába.
A századból kikülönítettek egy kisebb alakulatot, amely Tiranától 25 km-re délre Kavaja (Kavajë) város közelébe települt gépeivel. 11 Az albániai frontszakasz az egyik legmostohább térség volt, ahol osztrák-magyar katonák harcoltak. 12 A hegyvidéki területeken az utánpótlást gyakran csak nagy nehézségek árán lehetett biztosítani, s a mocsarak miatt gyakori probléma volt a tífusz és a malária.
Érdemes röviden kitérni az első időszak jelentőségére Arigi későbbi pályája szempontjából. Közismert tény, hogy a repülőászok sikereiben a személyes képességek mellett nagy szerepe volt a szerencsének.
Itt nem feltétlenül a pilóták legendás babonásságára kell gondolnunk. Fontos volt, hogy az első időszakban milyen ellenféllel találkozott az illető pilóta. Ebből a szempontból Ariginek nagy szerencséje volt, mivel a 6. századdal egy kevésbé mozgalmas frontszakaszra került. Az itteni szerb és montenegrói repülőerők korántsem voltak olyan számottevőek, mint az orosz légi csapatok, vagy még inkább a későbbi olasz, francia és angol ellenfelek. A szerencsefaktornak azért volt nagy szerepe, mert így Arigi sokkal inkább tisztán a repülőtudásának a fejlesztésére koncentrálhatott és ez kiváló technikai alapot
biztosított ahhoz, hogy később szembenézhessen a légiharc kihívásaival.
1916 augusztusa végül is elhozta számára az első légi győzelmeket, sőt rögtön ötöt. Az eset egyben megint visszatükrözi Arigi jellemét. Augusztus 22-én ugyanis parancsnoka kifejezett tiltása ellenére szállt fel, hogy összecsapjon az olasz repülő csapatok hat Farman típusú (az olasz gyártású változat neve: Savoia-Pomilio) bombázójával, amelyek Igalo repteréhez közeledtek. Arigi végül is öt (megosztott) légi győzelmet aratott és a parancs megszegését megúszta retorziók nélkül. Az év végére már hét, olasz gépek elleni győzelmet könyvelhetett el és ekkorra hivatalosan is elismerték az ász státuszát. Ősszel jelentkezett vadászpilóta-tanfolyamra, ennek elvégzése után az 1. repülőezred kötelékében átvezényelték
az olasz, vagy másként délnyugati hadszíntér Isonzó-frontjára. 13
Ennek az egységnek a pilótájaként is sikereket ért el Hansa-Brandenburg D.I-es gépével, 1917 április május folyamán mindössze három hét leforgása alatt további öt légi győzelmet aratott. 14
Julius Arigi 1917. május végén, vagy júniusban átkerült a 41. vadászrepülő-századhoz (júliustól Flik 41J). A 41. századot ekkoriban a világháború legeredményesebb osztrák-magyar repülőtisztje, Godwin von Brumowski százados vezette (a háború végéig 35 légi győzelem), alatta pedig számos további ász szolgált, többek között Frank Linke-Crawford (27), vagy Benno Fiala von Fernbrugg (28). 15 Utóbbi neve azért is érdekes, mert vele Arigi a háború után újra kapcsolatba került. Arigi csak rövid időt töltött ennél az alakulatnál, már augusztusban átvezényelték az 55. vadászrepülő-századhoz. 16 Kérdésként merül fel, hogy mi játszott szerepet abban, hogy csak ilyen rövid időt szolgált a 41. századnál. Ennek hátterében a Brumowskival fennálló kapcsolata és Arigi lobbanékony természete állt. A két ász nem fért meg egymással, Arigi gyakran szegült szembe Brumowski parancsaival, időnként a hadbíróságot is kockáztatva. Utóbbit nagy valószínűséggel csak addigi sikerei miatt kerülte el.
A következő időszakban, az 55. századnál töltött közel nyolc hónap alatt érte el legjelentősebb sikereit. Ez többek között annak is volt köszönhető, hogy az 55. században hozzá hasonló, kiemelkedő képességű pilótákkal szolgálhatott együtt.
Levéltári források
Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA)
Kriegsarchiv (KA)
Luftfahrtarchiv (LA)
Luftfahrtgruppen (LG) 55 [Fliegerkompanie 55]
Felhasznált irodalom
BARTA Róbert: Az első és második világháború képes története. Debrecen, 2010.
BIHARI Péter: 1914. A nagy háború száz éve. Személyes történetek. Budapest, 2014.
BLASI, Walter – TÖTSCHINGER, Bernhard: Die k. u. k. Luftfahrtruppen. Zur Geschichte von
Österreich-Ungarns „Luftakrobaten”. Schleinbach, 2017.
CHANT, Christopher: Gli assi austro-ungarici della grande guerra. Gorizia, 2012.
CZIRÓK Zoltán: Egy elfeledett legenda nyomában. Kiss József repülő pályafutása az első
világháborúban. Budapest, 2015.
GONDOS László: A repülőászok. In: Gondos László (szerk.): Repülőászok 1914–1918. Az
Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb légjárói és felszerelésük. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2015. 16–114.
GONDOS László: Összesített légigyőzelem-táblázatok. In: Gondos László (szerk.): Repülőászok 1914–1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb légjárói és felszerelésük. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2015. 273–337.
HAJDÚ Tibor – POLLMANN Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja. 1914–1918. Budapest, 2014.
MAGÓ Károly: A repülőszázadok jelzései és jelvényei. In: Gondos László (szerk.):
Repülőászok 1914–1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb légjárói és felszerelésük. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2015. 227–268.
MILITÄR & GESCHICHTE: Doppeldecker vor Alpenkulisse. M & G, Februar/März 2021. 79.
RAUCHENSTEINER, Manfried: Az első világháború és a Habsburg Monarchia bukása. Budapest, 2017.
RECH, Marco: Matteo Fabian. „Un Artigliere divenuto aviatore”. Seren del Grappa, 2017.
SCHIRL, Hubert Maximilian: Die vergessenen Helden des Bezirkes Vöcklabruck. Der vergessenen Held XI. Offizierstellvertreter Julius Arigi Seewalchen am Attersee. Feldpilot Fliegerkompanie 6 Kaiserstaffel. https://www.hessen14.at/der-vergessene-held-2-teil/. Letöltés ideje: 2023. 12. 08.
STEINER, Jörg C.: Julius Arigi. www.heldenwerk.info/ArigiJulius.htm. Letöltés ideje: 2023. 01. 15
TÓZSA-RIGÓ Attila: Az Osztrák-Magyar Monarchia 55J vadászezredének tevékenysége az
olasz fronton. https://vocismemoriae.com/az-osztrak-magyar-monarchia-55j-
vadaszezredenek-tevekenysege-az-olasz-fronton/. Letöltés ideje: 2023. 12. 14.
1 GONDOS 2015 (A repülőászok). Más szakirodalom szerint az osztrák-magyar Légjáró Csapatok kötelékéből a háború során 50 pilóta érte el ezt a minősítést. BIHARI 2014. 324.
2 STEINER: Julius Arigi.
3 https://www.hessen14.at/der-vergessene-held-2-teil/. A K. u. k. Infanterieregiment Nr. 14 Ernst Ludwig
Großherzog von Hessen und bei Rhein Egyesület engedélyével. Hálás köszönetemet szeretném kifejezni Hubert Maximilian Schirl Őrnagy Úrnak, hogy lehetővé tette az Egyesület honlapján szereplő ábrázolások közlését. Az egyesület honlapján szereplő szöveges közlések azért is tekinthetők hitelesnek, mivel Schirl személyesen is ismerte élete utolsó éveiben Arigit.
4 RECH 2017. 119.
5 GONDOS 2015 (A repülőászok). 19.
6 RECH 2017. 120.
7 CHANT 2012. 17., 70.
8 BLASI – TÖTSCHINGER 2017. 37–38.
9 Részlet Arigi1944-es naplójából. SCHIRL: Die vergessenen Helden.
10 A hadművelethez általában: BIHARI 2014. 266–268. HAJDÚ – POLLMANN 2014. 183–186.
11 RECH 2017. 120.
12 HAJDÚ – POLLMANN 2014. 185.
13 RECH 2017. 122.
14 GONDOS 2015 (Összesített…). 279.
15 CHANT 2012. 93. MAGÓ 2015. 254.
16 GONDOS 2015 (A repülőászok). 21. RECH 2017. 122.
- asdkléfj ↩︎