Tózsa-Rigó Attila
A 29/II. tartalék zászlóalj hegyi harcai a Strafexpedition idején, levéltári források tükrében
Előtörténet
Az itt olvasható poszt előtörténete 2018 nyarára nyúlik vissza. Ekkoriban kezdődött az olaszországi partnerszervezetünk a Borgo Valsugana kisvárosában található, első világháborús gyűjteményt (Mostra permanente della Grande Guerra in Valsugana e Sul Lagorai) gondozó kutatócsoport vezetőjével, Luca Girottoval egy szakmai párbeszéd. Az Associazione Storico-Culturale della Valsugana Orientale e Tesino (Kelet-Valsuganai és Tesinoi Történelmi-Kulturális Egyesület) elnevezésű csoport tagjai áldozatos munkával kutatják a Nagy Háborúnak a térségükben fennmaradt tárgyi emlékeit, mindemellett színvonalas publikációkban dolgozzák fel a különböző tárgyi és írott forrásokat. Luca Girotto arra hívta fel a figyelmünket, hogy a Passo Cinque Crocin, azaz az Öt Kereszt Hágóján, öt katona van eltemetve.
A hágón található öt kereszt közül három olasz katonáknak, kettő pedig osztrák-magyar katonáknak állít emléket. Érdemes megjegyezni, hogy a hágót már a háború előtt is így hívták, nem a harcok után kapta a nevét. A szépen csengő elnevezés onnan ered, hogy a hágóról letekintve öt falunak a temploma, azaz keresztje látszik a völgyben.
1. ábra Az öt sírhant a Passo Cinque Crocin, 2019 október (készítette: a szerző)
Girotto egészen pontosan azt jelezte kutatócsoportunk felé, hogy ők utánajártak az itt eltemetett öt katona kilétének és vizsgálódásaik során kiderült, hogy a két osztrák-magyar katona a Magyar Királyság területéről származott, még pontosabban a 29. császári és királyi gyalogezred második tartalék zászlóaljának a kötelékébe tartoztak. A 2018-as találkozásunkkor felkértek minket arra, hogy próbáljunk információkat, forrásokat találni erről az alakulatról és konkrétan pedig a zászlóaljnak az 1916-os nyári harcokban, az ún. Strafexpeditionban kifejtett tevékenységéről.
Előzetesen annyit tudtunk tehát az említett zászlóalj itteni küzdelmeiről, hogy az alakulat katonái 1916. június 16-án, illetve az azt megelőző és az azt követő napokban az említett hágó térségében harcoltak.
Kutatástörténet
Az eseménysorra fókuszálva 2018 őszén kezdtünk szakmai anyagokat gyűjteni. Első szakaszban még leginkább szekunder irodalmat és kiadott történeti forrásokat próbáltunk vizsgálni. Ebben a fázisban meggyőződhettünk arról, hogy a magyar nyelvű szakirodalom még említés szintjén is alig foglalkozott a hágó térségével. A források felkutatásában a következő év hozta meg az áttörést, 2019 tavaszán ugyanis alkalmunk nyílt kutatásokat végezni Bécsben a Haus- Hof und Staatsarchiv Kriegsarchiv állományában, azaz egyszerűbben fogalmazva a bécsi Hadi Levéltárban. A kutatásokat két „irányból” kezdtük el. Egyrészt próbáltuk feltérképezni, hogy általában véve az 1916-os nyári osztrák-magyar offenzíváról milyen anyagok maradtak fenn, s a levéltári állományok közül melyek lehetnek számunkra hasznosak. A vizsgált osztrák-magyar támadásban két hadsereg vett részt. A császári és királyi 3. és a 11. hadsereg. Ezek közül számunkra a 11. hadseregnek a fennmaradt forrásai voltak érdekesek, mivel az említett 29/II. tartalék zászlóalj a 11. hadsereg kötelékében harcolt az 1916-os nyári támadás során. Annak érdekében, hogy az általános jellegű információkat minél szélesebb merítéssel tudjuk feltárni, a 11. hadsereg vonatkozó aktáit, iratanyagát kellett tehát első körben áttanulmányoznunk. Ezen munka során számos, a támadást előkészítő hírszerzési és felderítési jelentést találtunk abból a térségből, amelyben a 29/II-esek is harcoltak. Ezeken túl nagy számban maradtak fenn a támadás első szakaszából napi parancsok, térképvázlatok és a rendkívül részletes, kis léptékű térképek, technikai leírások, a légi felderítés fotói, valamint a saját támadásokról, illetve az olasz ellenlökésekről szóló különböző jelentések.
Kutatástörténet
Az eseménysorra fókuszálva 2018 őszén kezdtünk szakmai anyagokat gyűjteni. Első szakaszban még leginkább szekunder irodalmat és kiadott történeti forrásokat próbáltunk vizsgálni. Ebben a fázisban meggyőződhettünk arról, hogy a magyar nyelvű szakirodalom még említés szintjén is alig foglalkozott a hágó térségével. A források felkutatásában a következő év hozta meg az áttörést, 2019 tavaszán ugyanis alkalmunk nyílt kutatásokat végezni Bécsben a Haus- Hof und Staatsarchiv Kriegsarchiv állományában, azaz egyszerűbben fogalmazva a bécsi Hadi Levéltárban. A kutatásokat két „irányból” kezdtük el. Egyrészt próbáltuk feltérképezni, hogy általában véve az 1916-os nyári osztrák-magyar offenzíváról milyen anyagok maradtak fenn, s a levéltári állományok közül melyek lehetnek számunkra hasznosak. A vizsgált osztrák-magyar támadásban két hadsereg vett részt. A császári és királyi 3. és a 11. hadsereg. Ezek közül számunkra a 11. hadseregnek a fennmaradt forrásai voltak érdekesek, mivel az említett 29/II. tartalék zászlóalj a 11. hadsereg kötelékében harcolt az 1916-os nyári támadás során. Annak érdekében, hogy az általános jellegű információkat minél szélesebb merítéssel tudjuk feltárni, a 11. hadsereg vonatkozó aktáit, iratanyagát kellett tehát első körben áttanulmányoznunk. Ezen munka során számos, a támadást előkészítő hírszerzési és felderítési jelentést találtunk abból a térségből, amelyben a 29/II-esek is harcoltak. Ezeken túl nagy számban maradtak fenn a támadás első szakaszából napi parancsok, térképvázlatok és a rendkívül részletes, kis léptékű térképek, technikai leírások, a légi felderítés fotói, valamint a saját támadásokról, illetve az olasz ellenlökésekről szóló különböző jelentések.
A kutatás másik iránya az volt, amikor koncentráltan az alakulatra próbáltunk rákeresni a levéltári forrásokban. Eleinte úgy tűnt, hogy ez kisebb eredménnyel kecsegtet, végül azonban a két kutatási irány úgymond találkozott és sikerült rátalálni a kérdéses alakulat dokumentumaira az említett időszakban, sőt további értékes információk is körvonalazódtak a források átvizsgálása során. Kutatásaink első eredményeit 2019 októberében volt alkalmunk bemutatni olasz kollégáinknak az említett borgo valsuganai múzeumban rendezett nemzetközi workshopon. Az eseményen magyar részről kutatócsoportunk tagjai olasz- és angol nyelvű előadásokat tartottak, valamint egy rövid montázs került bemutatásra a magyar csoport terepbejárásai során rögzített mozgóképes anyagból. Az Associazione Storico-Culturale della Valsugana Orientale e Tesino tagjaival folytatott konzultáció megerősített minket abban, hogy a 29/II. tartalék zászlóalj utáni kutatásban jó nyomon járunk és az általunk feltárt források jól használhatók a bevezetőben említett kérdések vizsgálatához.
2. ábra Magyar vonatkozású tárgyi emlék a borgo valsuganai múzeumban
A 2020-as év folyamán még egyszer volt alkalmunk az egykori harcok helyszínén találkozni olasz barátainkkal. Az év nyarán az olasz hegyivadászoknak az „alpiniknek” egy szervezete, a Nemzeti Alpini Szövetség Scurellei Csoportja, azaz a Gruppo ANA (Associazione Nazionale Alpini) Scurelle meghívta csoportunkat egy közös zászlóállításra. A hágón ugyanis addig – az említett keresztek mellett – „csak” egy olasz és egy osztrák zászló állított emléket az ott elesett katonáknak. A megemlékezésen az alpinik mellett részt vettek a valsuganai egyesület kutatói, valamint a Vocis Memoriae Kutatócsoport tagjai.
Az ünnepélyes zászlófelvonáson a részt vevő olasz és magyar szakmai szervezetek mellett a környező települések polgármesterei emlékeztek meg a Nagy Háború áldozatairól. Az alpini szövetség megható gesztusának köszönhetően 2020 júliusától már magyar zászló is tiszteleg az értelmetlen háborúban elesett katonák emlékének.
3 . ábra Zászlóállítás a Passo Cinque Crocin, 2020. július 11. (készítette: a szerző)
Történeti előzmények hadműveleti keret, az 1916-os nyári offenzíva
A források részletes elemzése előtt röviden áttekintjük az 1916-os osztrák-magyar támadás történetét, ily módon kontextusba tudjuk helyezni a vizsgált júniusi eseményeket. Miután Olaszország 1915 májusában az antant oldalán belépett a háborúba, az Osztrák-Magyar Monarchia és az Olasz Királyság közötti front főbb eseményei az első évben döntően az Isonzó-folyó völgyében zajlottak. Az olaszok még 1915 folyamán, az első négy isonzói csata keretében próbáltak itt áttörni, sikertelenül. A következő év márciusában zajló 5. isonzói csata a korábbi négyhez képest, volumenét tekintve már elmaradt az előző négytől. Ezt követően viszonylagos nyugalom uralkodott ezen az arcvonalon.
Az osztrák-magyar hadvezetés 1915 végén, 1916 elején némi lélegzetvételnyi szünethez jutott a térségben. Az 1915-ös év – kissé leegyszerűsítve – a többi fronton a sikerek éve volt a kettős monarchia számára. Májusban Gorlicénél német segítséggel áttörték az orosz frontot, jelentősen visszaszorítva az ellenséget, októberben pedig a központi hatalmak német, osztrák-magyar és bolgár együttműködésben elfoglalták Szerbia nagy részét. A szerb csapatok töredékét csak nyugati segítséggel sikerült megmenteni.
Ezek az események, valamint az Isonzó-front viszonylagos nyugalma lehetőséget nyújtottak Conrad von Hötzendorf osztrák-magyar vezérkari főnöknek arra, hogy felelevenítse egyik korábbi haditervét. Conrad még a háború előtt kidolgozta egy Olaszország elleni, Dél-Tirolból kiinduló támadás koncepcióját.1
Az 1916-os év elején elérkezettnek látta az időt a terv megvalósítására. A koncepció lényege az volt, hogy az Isonzónál álló főerőket a tiroli arcvonalról kiindulva kell hátbatámadni, megsemmisítve az olasz hadsereg jelentős részét. Távlati célként pedig az offenzívával el kellett volna érni, hogy Olaszország kiváljon a háborúból és a Monarchia fel tudja szabadítani az itt harcoló hadosztályokat. Az olasz, vagy másként délnyugati front nyugati térsége, a tiroli frontszakasz stratégiai szempontból valóban kedvező lehetőséget nyújtott egy ilyen támadásra. Úgy tűnt, hogy amennyiben az osztrák-magyar csapatok kijutnak a hegyvidéki térségből, akkor az attól délre fekvő sík terület valóban kevésbé jelentett volna akadályt a további előrenyomulás során. A geostratégiai pozíciók mellett azonban még számos logisztikai, infrastrukturális és egyéb más tényező játszott szerepet az események alakulásában. A dél-tiroli offenzívát a hangzatos Strafexpedition („büntető hadjárat”) névvel illették, amely az árulóvá vált korábbi szövetséges, Olaszország remélt megbüntetésére utalt. Az ún. büntető hadjáratban két hadsereg vett részt. A Dankl vezérezredes irányítása alatt álló osztrák-magyar 11. hadsereg, valamint a magyar Kövess vezérezredes által vezényelt 3. hadsereg. A két megerősített seregtest összességében 192 zászlóaljat vonultatott fel a támadásra. A szemben álló olasz 1. hadsereg 114 zászlóaljat foglalt magában.2 A katonák számát illetően ez azt jelentette, hogy 157 ezer támadó állt szemben 114 ezer védővel.3 Az I. világháború során általánosságban megkívánt meggyőző erőfölényt tehát nem sikerült kialakítani. A helyzetet tovább nehezítette, hogy az olaszok jobban ki tudták használni az isonzói, valamint a tiroli frontszakasz közötti vasúti összeköttetést. Ezzel szemben az osztrák-magyar utánpótlás jelentős nehézségekkel küzdött a tiroli térségben rendelkezésre álló gyengébb infrastruktúra, főként a magashegységi régió szűk közlekedési folyosói, a gyér vasúthálózat, valamint ezzel szoros összefüggésben a vasútvonalak nem elégséges áteresztőképessége miatt.
Érdemes itt röviden kitérni arra, hogy milyen domborzati környezetben és időjárási körülmények között harcoltak itt a messzi tájakról, többek között a dél-alföldi Bánát síkvidéki régióiból idevezényelt katonák. A tiroli fronton az erdősségek váltakoztak bozótosokkal, többnyire magashegyi környezetben. Mintegy 1400–1500 méter magasságban tűlevelű erdők váltották a lombos erdőségeket, illetve 1500–2000 méteren, valamint efölött jellemzőek voltak a kiterjedt kőrengetegek. A hegységeket ezen a vidéken tágas, hosszanti völgyek, illetve meredek sziklafalakkal szegélyezett szurdokok tagolják. Ezek fölé nem ritkán 2500–3800 méter magas hegyhátak, meredek gerincek magasodnak.4 Az alpesi klíma igen
zord volt, a tél közel nyolc hónapig tartott, s a rendkívül gyorsan, gyakran óráról órára változó időjárási viszonyok sok szenvedést okoztak az itt harcoló katonáknak.5 Az 1000 m feletti régiókban általában a nappali és az éjszakai hőmérséklet között is nagy volt a különbség.
4 . ábra Domborzat és növénytakaró a Passo Cinque Croci térségében 2019 október, (készítette: a szerző)
A két osztrák-magyar hadsereg már március végére befejezte a felvonulást, azonban a rossz időjárás miatt folyamatosan el kellett halasztani az offenzíva megindítását. Végül csak május 15-én indult meg a támadás. Bár az olasz vezérkari főnök, Luigi Cadorna egy külön hadtestet hozott létre a térség két legfontosabb településének, a Hétközség-fennsíkon található Asiagonak és Arsieronak a védelmére, május utolsó napjaira az osztrák-magyar csapatok végül bevették a két várost. Június 3-ig a Monarchia csapatai már a Hétközség-fennsík legdélibb pereméig jutottak.6 Ez azt jelentette, hogy már csak karnyújtásnyira voltak attól, hogy Vicenza térségében áttörjenek a Pó-síkság északi régiójába, bár ekkor már a sok helyen hibásan alkalmazott taktika miatt kezdett lelassulni a támadás üteme.7
A következő napon, a keleti fronton megindult az orosz hadseregnek eredetileg csak későbbre tervezett támadása, az ún. Bruszilov-offenzíva. Az orosz támadást éppen abból a célból hozták előre, hogy tehermentesítsék az olaszokat. A sikeres orosz előretörés arra késztette Conradot, hogy meggyengítse a tiroli támadásban részt vevő csapatokat. Az osztrák-magyar offenzíva azonban már az orosz előrenyomulástól függetlenül is lefékeződött.8 Végül a kifulladó osztrák-magyar támadást éppen a számunkra központi jelentőséggel bíró június 16-án végleg leállították. Az olaszok a hónap második felében, illetve egész júliusban váltakozó intenzitású támadásokkal visszafoglalták a Monarchia csapatai által korábban elfoglalt terület mintegy harmadát. Augusztustól pedig a harcok súlypontja visszakerült az
isonzói szakaszra (6. isonzói csata).9
A 29/II. tartalék zászlóalj előtörténete
A továbbiakban érdemes az említett zászlóalj történetét röviden áttekinteni. A zászlóalj ún. anyaezrede, a császári és királyi vagy másként közös 29. gyalogezred volt. Ez az alakulat a VII. temesvári hadesthez tartozott. Az ezredtörzs helyőrsége a bánáti Nagybecskerek volt, a rekrutálási körzet pedig Nagybecskerek és Pancsova környékét fedte le. 10 Ez a térség ma részben Szerbiához, részben Romániához tartozik. Az ezred legénysége etnikai szempontból erősen kevert volt, a magyarok, szerbek, románok mellett számos sváb katona is szolgált a legénységi állományban. Egyértelműen alátámasztják ezt a megállapítást a Jelić-féle, 1918-as ezredtörténeti összeállításban olvasható családnevek. 11 Az alakulat Ernst Gideon von Loudon (/Laudon/Laudohn) báró nevét viselte, ebből kifolyólag a 29-eseket „ludonoknak” is nevezték.
A 1918-as ezredtörténeti munkában az szerepel, hogy a 29. gyalogezred a háború elején kilenc munkásosztagot állított ki, amelyeket a tiroli térségben alkalmaztak erődítési, útépítési munkálatokra. Ezekből a munkásosztagokból később három tartalék zászlóaljat alakítottak, amelyek a 29/I–III. számozást kapták. Az olasz hadüzenet után már kezdettől fogva részt vettek Tirol védelmében. Az 29/I. tartalék zászlóaljat a stilfsi-hágón, a második zászlóaljat az első időszakban a Tonale-hágónál (1884 méter tengerszint feletti magasság), a harmadikat pedig a Col di Lana térségében vetették be.12 Arról sajnos eddig nem sikerült pontos információt találnunk, hogy mikor vezényelték át a 29/II. tartalék zászlóaljat az 55. hegyi dandár kötelékébe. Annyi bizonyos, hogy az 1916-os tiroli offenzíva időszakában a vizsgált tartalék zászlóalj már mindenképpen az 55. hegyi dandár kötelékében teljesített szolgálatot. A dandárt nem területi elv alapján egészítették ki. Egy hegyi dandár a háború elején rendesen öt zászlóaljból állt.13 A 11. hadsereg parancsnoksága – felhasználva a korábbi tapasztalatokat is – a háború utolsó szakaszában, 1917 nyarától speciálisan az alpesi viszonyokhoz igazodó magashegyi rohamkiképzést is tartott.14 Az 55. hegyi dandárt 1915 májusában hozták létre, döntően Landsturm- és tartalék zászlóaljakból. Az így felállított dandár a linzi XIV. hadtest kötelékébe került. A rendelkezésre álló adatokból arra következtethetünk, hogy a dandár felállításakor a 29/II-esek még nem tartoztak a kötelékébe, csak később vezényelték át őket a dandárba.15 Az 55. hegyi dandár nem sokáig állt fenn, 1917 februárjában feloszlatták.
Röviden kitérhetünk még arra, hogy 1916 márciusában magát a 29. gyalogezredet is átvezényelték az olasz frontra. A tiszti visszaemlékezéseket és kitüntetési felterjesztéseket feldolgozó munkából az derül ki, hogy a 29-es ezred, átszervezése után (három tábori zászlóaljat és egy vadászalakulatot hoztak létre az ezred kötelékében) a Hétközség fennsíkon harcolt. A gyalogezred három tábori zászlóalját május végétől június 19-ig a Monte Barco birtoklásáért folytatott heves harcokban vetették be.16
A 29/II. tartalék zászlóalj a tiroli fronton a Strafexpedition idején
A 55. hegyi dandár forrásai azt mutatják, hogy az alakulat legkésőbb március közepére elfoglalta állásait a tiroli arcvonalon. Az elkövetkező napokban a felettes parancsnokságtól (90. cs. és kir. gyaloghadosztály) már olyan parancsokat kaptak, hogy tartsák az állásaikat és egyúttal – a legnagyobb titoktartás mellett – észüljenek a várható támadásra („Die 11 te Armee wird den Feind zwischen Etschtal und dem Nordrand des Plateaus von Vezzena angreifen […] Die Brigaderie haben sofort die hiezu nötigen Vorbereitungen bei strengster Geheimhaltung […] zu treffen”).17
Témánk szempontjából a következő fontos forrás szerint június 8-án a 29/II-es tartalék zászlóalj élelmezési létszáma 1096 fő volt. Ebből 57 katona volt harcképtelen. A létszámból a zászlóaljtörzsben és a trénben szolgálókat, az egészségügyi szolgálatot teljesítő katonákat, valamint a tisztiszolgákat levonva, a teljes harcos állomány 844 főre rúgott. 18 A zászlóaljhoz mérten első látásra kissé magasnak tűnő létszámra az a magyarázat, hogy a forrás szerint az alakulathoz vezényelték a feldkirchi és az aueri Standschützen egységeket (ld. még később).
Előbbi 65, utóbbi 154 főt foglalt magába. Ezek az információk még nem mondanak túl sokat a vizsgált alakulatról. A második tartalék zászlóaljnak ebben az időszakban kifejtett tevékenységéről sajnos csak elvétve emlékezik meg az ezred anyagait közreadó, már többször idézett Aranylapok c. munka. A további kutatások során az 55. hegyi dandárnak június közepéről fennmaradt anyagai között viszont már sikerült igazi kincsekre találnunk. Talán a legfontosabb dokumentum egy olyan térképvázlat, amely a zászlóalj 1916 június 14-i elhelyezkedését mutatja be.19
4 . ábra HHStA KA FA NFA BK 2776, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 01. – 19. 08. 1916. június 14.
A sötétkékkel jelölt piktogramok az eredetileg 29/II-es tartalék zászlóalj pozícióit jelölik.
Az elhelyezkedéshez a térképen jelölt magaslati pontok szolgálnak támpontul. A 2847 méteres Cima d’Asta magaslat a korábban már többször említett Passo Cinque Croci, azaz Öt kereszt- hágóval délkeleti irányban mintegy szemben helyezkedik el. Jelić munkájából csak annyit lehet megtudni, hogy a tartalék zászlóaljnak egy hozzávetőlegesen 12 km hosszúságú arcvonalszakaszt kellett tartania a Cima del Paradiso és a Malga Lopetto között elhelyezkedő térségben. 20
5 . ábra Kilátás a Passo Cinque Croci-ról dél- délkeleti irányban, háttérben a Cima d’Asta
2019 október (készítette: a szerző)
A fenti térképvázlaton jól kivehető, hogy az előretolt tábori őrsök és tiszti járőrök mögött a zászlóalj első vonalát jelentős részben a keleti fronton zsákmányolt orosz géppuskákkal erősítették meg (piros piktogramok). A zászlóaljnak a zsákmányolt fegyverekből történt felszerelésére már az áprilisban kelt források is kitérnek. 21 A zászlóalj által tartott frontszakaszt négy szektorra osztották. Amint az a fenti térképen is jól látszik, a parancsnokokról elnevezett különítményeket (Detachements) alakítottak ki a négy
szektorban.22 Eszerint a tábori őrsök mögött nyugat–keleti irányban a Haemmerle- a Beck-, a Bledy és a Heissel-különítmények képezték az első vonalat. A térkép jelöléseiből arra következtethetünk, hogy a június 14-ét követő napokban támadásra, vagy legalábbis erőszakos felderítésre adtak parancsot a tartalék-zászlóaljnak.
A vizsgált kartográfiai forrás részben visszatükrözi a Monarchia hadseregének sajátos felépítését is.
A közös gyalogezred zászlóalja mögötti vonalban ugyanis a fekete piktogramok a 169. Landsturm zászlóaljat jelölik. A Monarchia szárazföldi hadseregének első vonalát eredetileg a császári és királyi, vagy másként közös ezredek képezték. Az 1868-ban megalakult honvédség, valamint az osztrák tartományokban felállított Landwehr alakulatok kezdetben kiegészítő szerepet kaptak és a haderő második vonalaként tekintettek rájuk. A honvéd- és a Landwehr ezredek felszereltsége, kiképzettsége folyamatosan javult, ennek köszönhetően 1912-től már ezeket az alakulatokat is az első vonalbeli csapatokhoz sorolták. A háború kitörésekor a közös-, a honvéd- és a Landwehr-ezredekhez képest a második vonalbeli egységeket az ún. népfelkelés alkotta. Ezeknek feleltek meg a birodalom osztrák felében a Landsturm alakulatok.23 Az itt vizsgált frontszakaszon tehát együtt alkalmazták a 29/II-es tartalék zászlóaljat, valamint az említett Landsturm zászlóaljat, vigyázva, hogy a csekélyebb harcértékű alakulat kerüljön a második vonalba. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az olasz gyalogsági és tüzérségi támadások elsősorban a közös ezred tartalék zászlóalját érték. A bánáti alakulattal együtt harcoló 169. Landsturm zászlóalj egyébként egy tiroli egység volt, amelyet eredetileg csak vasútbiztosításra mozgósítottak, azonban a nagy veszteségek miatt a fronton is bevetették őket, ahol a források szerint derekasan helytálltak a harcokban.24
A Landsturmok mögött pedig ún. Standschützen egységek helyezkedtek el. Ezeknek a legénysége tulajdonképpen népfelkelésre kötelezett lövészegyesületekből került ki.25 Az olasz hadüzenet utáni hetekben jórészt éppen ezek a Standschützen alakulatok, vagy régies kifejezéssel Standschützök álltak rendelkezésre a tiroli határ védelmére, mivel a háború első évében az itteni közös-, illetve a tiroli Landwehr ezredeket a keleti és a szerb fronton vetették be. A híres tiroli Kaiserjäger ezredek (Regiment 1–4.) például Galíciában és a Kárpátokban szenvedtek súlyos veszteségeket. Az említett lövészegyletek röviddel az olasz hadüzenet előtt már mintegy 16.000 fegyverest állítottak ki. Ezek általában olyan férfiak voltak, akik vagy koruk miatt (18 év alattiak, vagy 50 év felettiek voltak), vagy egészségi állapotuk miatt
korábban nem minősültek katonai szolgálatra alkalmasnak. A lövészegyletek tagjai önkéntesként, gyakran civil ruhájukban és saját fegyverükkel vonultak be Tirolból és Vorarlbergből.26 Korábban említettem, hogy a bánáti katonákhoz feldkirchi és aueri Standschützen alakulatokat vezényeltek 1916 nyarán. Érdekességképpen megemlíthető, hogy Feldkirch Vorarlbergben, szó szerint Ausztria legnyugatibb „szegletében” fekszik, a liechtensteini határ mellett. Auer pedig egy dél-tiroli kis falucska az Adige völgyében, Bozentől (ma: Bolzano) délre. Mai olasz neve Ora. Így alakult, hogy a háború – és a Monarchia hadszervezetének – szeszélyei folytán a vorarlbergi és a tiroli hegyekből származó fiúk és férfiak harcoltak együtt a Bánát magyar, szerb, román és sváb katonáival.
Visszatérve a júniusi eseményekre, a 11. hadsereg iratai alapján június 16-a lehetett a leginkább kritikus nap a 29/II-es tartalék zászlóalj számára. Eszerint az olaszok század erejű támadásokat vezettek a Szabó és a Beck csoportok ellen. A Haemmerle különítmény ez alatt biztosan a kezében tartott egy 2162 méteres és egy 2255 méteres magaslatot. Az 55. hegyi dandár saját jelentéseiből további részletekre is fény derül a június 16-i eseményeket illetően. Ezek szerint a Beck hadnagy vezette különítmény három tábori őrsét
érte ellenséges támadás hajnali négy órakor („Angriff gegen 3 Feldwachen des Det[achement]
Hptm. Beck”). Ugyanekkor erős ellenséges tüzérségi tűz érte a Passo Cinque Croci – S. Giovanni – Val Sorda vonalat („Sehr starkes Art[illerie]feuer gegen Cinque Croci, S[an] Giovanni und Val-Sorda”). 27 Nagy valószínűséggel ez volt hivatva fedezni a Beck csoport elleni támadást.
Ezekről az eseményekről áttételesen egy kitüntetési felterjesztés is megemlékezik. Eszerint az első jelentős olasz támadás tizedikén következett be az állások ellen. Hat nappal később, 16-án megújították a támadást, melynek során mindössze negyven méterre közelítették meg az osztrák-magyar tábori őrsöket, s ott be is ásták magukat az olaszok. Ez összecseng a 16-i jelentés tartalmával. A zászlóalj-parancsnokság visszavonta a veszélyeztetett őrsöket. Az olaszok még aznap éjjel elfoglalták az ily módon kiürített
állásokat. Sajnos arról nincs információ, hogy ez melyik szektorban történt. Az ezredtörténet szerint a következő napon Embery Károly törzsőrmester (őt terjesztették fel kitüntetésre) harminc emberével visszafoglalta ezeket az állásokat.28
Sajnos a fennmaradt források nem említik ezt az osztrák-magyar ellentámadást. Egy június 17-i jelentésből az derül ki, hogy a Steinkohlenschacht („kőszénbánya”) kódnévvel ellátott szektor gyengébb olasz gyalogsági tűz alatt volt („Gruppe Steinkohlenschacht […] stand bis in die Nacht unter schwächerem Inf[an]t[erie] Feuer”). Veszteséget azonban nem szenvedtek.29 Egy június 18-i jelentésből azonosítható, hogy ez a csoport volt Haemmerle főhadnagy különítménye.30 A következő napok a jelentések szerint viszonylagos nyugalomban teltek el, az azonban nem derül ki a forrásokból, hogy meddig jutott a 16-án meginduló olasz ellentámadás.
A fenti térképvázlaton jól kivehető, hogy az előretolt tábori őrsök és tiszti járőrök mögött a zászlóalj első vonalát jelentős részben a keleti fronton zsákmányolt orosz géppuskákkal erősítették meg (piros piktogramok). A zászlóaljnak a zsákmányolt fegyverekből történt felszerelésére már az áprilisban kelt források is kitérnek. 21 A zászlóalj által tartott frontszakaszt négy szektorra osztották. Amint az a fenti térképen is jól látszik, a parancsnokokról elnevezett különítményeket (Detachements) alakítottak ki a négy
szektorban.22 Eszerint a tábori őrsök mögött nyugat–keleti irányban a Haemmerle- a Beck-, a Bledy és a Heissel-különítmények képezték az első vonalat. A térkép jelöléseiből arra következtethetünk, hogy a június 14-ét követő napokban támadásra, vagy legalábbis erőszakos felderítésre adtak parancsot a tartalék-zászlóaljnak.
A vizsgált kartográfiai forrás részben visszatükrözi a Monarchia hadseregének sajátos felépítését is.
A közös gyalogezred zászlóalja mögötti vonalban ugyanis a fekete piktogramok a 169. Landsturm zászlóaljat jelölik. A Monarchia szárazföldi hadseregének első vonalát eredetileg a császári és királyi, vagy másként közös ezredek képezték. Az 1868-ban megalakult honvédség, valamint az osztrák tartományokban felállított Landwehr alakulatok kezdetben kiegészítő szerepet kaptak és a haderő második vonalaként tekintettek rájuk. A honvéd- és a Landwehr ezredek felszereltsége, kiképzettsége folyamatosan javult, ennek köszönhetően 1912-től már ezeket az alakulatokat is az első vonalbeli csapatokhoz sorolták. A háború kitörésekor a közös-, a honvéd- és a Landwehr-ezredekhez képest a második vonalbeli egységeket az ún. népfelkelés alkotta. Ezeknek feleltek meg a birodalom osztrák felében a Landsturm alakulatok.23 Az itt vizsgált frontszakaszon tehát együtt alkalmazták a 29/II-es tartalék zászlóaljat, valamint az említett Landsturm zászlóaljat, vigyázva, hogy a csekélyebb harcértékű alakulat kerüljön a második vonalba. A későbbiekben látni fogjuk, hogy az olasz gyalogsági és tüzérségi támadások elsősorban a közös ezred tartalék zászlóalját érték. A bánáti alakulattal együtt harcoló 169. Landsturm zászlóalj egyébként egy tiroli egység volt, amelyet eredetileg csak vasútbiztosításra mozgósítottak, azonban a nagy veszteségek miatt a fronton is bevetették őket, ahol a források szerint derekasan helytálltak a harcokban.24
A Landsturmok mögött pedig ún. Standschützen egységek helyezkedtek el. Ezeknek a legénysége tulajdonképpen népfelkelésre kötelezett lövészegyesületekből került ki.25 Az olasz hadüzenet utáni hetekben jórészt éppen ezek a Standschützen alakulatok, vagy régies kifejezéssel Standschützök álltak rendelkezésre a tiroli határ védelmére, mivel a háború első évében az itteni közös-, illetve a tiroli Landwehr ezredeket a keleti és a szerb fronton vetették be. A híres tiroli Kaiserjäger ezredek (Regiment 1–4.) például Galíciában és a Kárpátokban szenvedtek súlyos veszteségeket. Az említett lövészegyletek röviddel az olasz hadüzenet előtt már mintegy 16.000 fegyverest állítottak ki. Ezek általában olyan férfiak voltak, akik vagy koruk miatt (18 év alattiak, vagy 50 év felettiek voltak), vagy egészségi állapotuk miatt
korábban nem minősültek katonai szolgálatra alkalmasnak. A lövészegyletek tagjai önkéntesként, gyakran civil ruhájukban és saját fegyverükkel vonultak be Tirolból és Vorarlbergből.26 Korábban említettem, hogy a bánáti katonákhoz feldkirchi és aueri Standschützen alakulatokat vezényeltek 1916 nyarán. Érdekességképpen megemlíthető, hogy Feldkirch Vorarlbergben, szó szerint Ausztria legnyugatibb „szegletében” fekszik, a liechtensteini határ mellett. Auer pedig egy dél-tiroli kis falucska az Adige völgyében, Bozentől (ma: Bolzano) délre. Mai olasz neve Ora. Így alakult, hogy a háború – és a Monarchia hadszervezetének – szeszélyei folytán a vorarlbergi és a tiroli hegyekből származó fiúk és férfiak harcoltak együtt a Bánát magyar, szerb, román és sváb katonáival.
Visszatérve a júniusi eseményekre, a 11. hadsereg iratai alapján június 16-a lehetett a leginkább kritikus nap a 29/II-es tartalék zászlóalj számára. Eszerint az olaszok század erejű támadásokat vezettek a Szabó és a Beck csoportok ellen. A Haemmerle különítmény ez alatt biztosan a kezében tartott egy 2162 méteres és egy 2255 méteres magaslatot. Az 55. hegyi dandár saját jelentéseiből további részletekre is fény derül a június 16-i eseményeket illetően. Ezek szerint a Beck hadnagy vezette különítmény három tábori őrsét
érte ellenséges támadás hajnali négy órakor („Angriff gegen 3 Feldwachen des Det[achement]
Hptm. Beck”). Ugyanekkor erős ellenséges tüzérségi tűz érte a Passo Cinque Croci – S. Giovanni – Val Sorda vonalat („Sehr starkes Art[illerie]feuer gegen Cinque Croci, S[an] Giovanni und Val-Sorda”). 27 Nagy valószínűséggel ez volt hivatva fedezni a Beck csoport elleni támadást.
Ezekről az eseményekről áttételesen egy kitüntetési felterjesztés is megemlékezik. Eszerint az első jelentős olasz támadás tizedikén következett be az állások ellen. Hat nappal később, 16-án megújították a támadást, melynek során mindössze negyven méterre közelítették meg az osztrák-magyar tábori őrsöket, s ott be is ásták magukat az olaszok. Ez összecseng a 16-i jelentés tartalmával. A zászlóalj-parancsnokság visszavonta a veszélyeztetett őrsöket. Az olaszok még aznap éjjel elfoglalták az ily módon kiürített
állásokat. Sajnos arról nincs információ, hogy ez melyik szektorban történt. Az ezredtörténet szerint a következő napon Embery Károly törzsőrmester (őt terjesztették fel kitüntetésre) harminc emberével visszafoglalta ezeket az állásokat.28
Sajnos a fennmaradt források nem említik ezt az osztrák-magyar ellentámadást. Egy június 17-i jelentésből az derül ki, hogy a Steinkohlenschacht („kőszénbánya”) kódnévvel ellátott szektor gyengébb olasz gyalogsági tűz alatt volt („Gruppe Steinkohlenschacht […] stand bis in die Nacht unter schwächerem Inf[an]t[erie] Feuer”). Veszteséget azonban nem szenvedtek.29 Egy június 18-i jelentésből azonosítható, hogy ez a csoport volt Haemmerle főhadnagy különítménye.30 A következő napok a jelentések szerint viszonylagos nyugalomban teltek el, az azonban nem derül ki a forrásokból, hogy meddig jutott a 16-án meginduló olasz ellentámadás.
Fennmaradt egy jelentés, amely június 23-án hajnalban született. Ez még csak annyit említ, hogy a Beck- a Haemmerle- és a Szabó-féle különítmények helyzete változatlan és az olaszok a szomszédos szektorokban végeztek erőszakos felderítést. 31 Egy későbbi, de még ugyanezen a napon írt jelentés már rávilágít arra, hogy az osztrák-magyar támadó csoportosításnak (korábban) nem sikerült bevennie a Cima d’Asta-t. A hegyi dandár dokumentumai között ugyanis az olvasható, hogy június 23-án délelőtt egy osztrák-magyar repülőgép a Cima d’Asta irányából tartott vissza a saját vonalak felé, s ekkor a csúcs felett ellenséges légvédelmi- és géppuskatüzet kapott („11 Uhr 20 vorm[ittag] wurde eig[ener] Flieger aus dem Richtung […] Cima d’Asta kommend von f[ein]dl[iche] Art[illerie] und M[aschinen] G[ewehr] […] erfolglos beschossen”). A jelentés még arra is kitér, hogy a helyzet a korábbi napokhoz képest változatlan, nincsenek csapatmozgások.32 Ezek szerint ekkor és a megelőző napokban a csúcsnak olasz kézben kellett lennie, hiszen másként nem kaphatott innen ellenséges tüzet az osztrák-magyar gép. Érdekességképpen megjegyezhető, hogy a Flik 24 (Fliegerkompanie 24) 1916 áprilisától a Trentohoz közeli Pergine repülőteréről végezte felderítő feladatait.33 Ez a reptér légvonalban mintegy 30 km-re volt a kérdéses csúcstól. A 24. repülőszázadnak volt a tagja többek között az egyik legeredményesebb magyar repülő, Kiss József is, akinek a fennmaradt relikviái a már említett valsuganai múzeumban találhatók. A Hansa-Brandenburg C. I. típusú gépekkel operáló század a frontnak többek között éppen ezért a szektoráért volt felelős. 34 Azt azonban egyelőre nem sikerült azonosítani, hogy melyik század tevékenykedett 23-án a Cima d’Asta térségében.
6 . ábra A Cima d’Asta és környezete, 2019 október (készítette: a szerző a Passo Cinque Crocitól északkeletre)
A harcok körülményeihez szolgál adalékul, hogy a jelentések szerint reggelente még ezekben a késői júniusi napokban is csak négy-hat fok volt, illetve délelőtt is mindössze nyolc fokig kúszott a hőmérő higanyszála, de nem volt ritka eset, amikor az éjszakai órákban nulla fok körüli volt a hőmérséklet.
Csak elképzelni tudjuk azokat a megpróbáltatásokat, amelyek itt érték az osztrák-magyar és az olasz katonákat.
8 . ábra A Passo Cinque Croci fölé emelkedő magaslat, a Cima Socede, vagy egyszerűen csak Socede. A
gerincen helyezkedtek el az olasz állások 1916 júniusában (ld. még 9. ábra), 2019 október (készítette: a
szerző)
9 . ábra Szabadtéri Múzeum (Museo all’aperto). Egykori, rekonstruált olasz állások a Socede-n 2173 méteren, 2019 október (készítette: a szerző)
Visszatérve a bevezetőben említett kutatási feladatra, illetve a mozgalmas június 16-i eseményekre, a korábban már idézett jelentés szerint a Beck-különítményt ért támadás során az olaszoknál 20 katona sebesült meg, míg a 29/II-esek két halottat és hat sebesültet veszítettek. A Passo Cinque Crocin fekvő és korábban az olasz kollégák által azonosított két magyar katona tehát nagy valószínűséggel ekkor esett el. Egy távoli hadszíntéren, rendkívül nehéz körülmények között harcolva néhány négyzetméternyi hegyvidéki terület védelmében vesztették életüket. Talán szimbolikus értékű, hogy az egykor szembenálló országok kutatóinak mintegy száz évvel később, közös munkával sikerült feltárni ezeket az információkat, egy kevéssel hozzájárulva a nagy világégés emlékezetkultúrájához.
10 . ábra Magyar keresztek az olasz Alpokban: Gergely Zoltán és Csermely Nándor
sírja a Passo Cinque Crocin
Bibliográfia
Levéltári források
HHStA Haus- Hof und Staatsarchiv (Bécs, Ausztria)
KA Kriegsarchiv
FA Feldakten
NFA Neue Feldakten
BK Brigadekommandos
Felhasznált szakirodalom
Balla 2003
Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon. Magyarország I. világháborús albuma.
Budapest
Balla 2015
Balla Tibor: Szövetségesből háborús ellenfél. Olaszország 1915. májusi hadba
lépésének katonapolitikai előzményei és körülményei. Hadtörténelmi
Közlemények128. (2015) 3. sz. 641–667.
Bihari 2014
Bihari Péter: 1914. A nagy háború száz éve. Személyes történetek. Budapest
Chant 2012
Chant, Christopher: Gli assi austro-ungarici della Grande Guerra. Gorizia
Czirók 2015
Czirók Zoltán: Egy elfeledett legenda nyomában. Kiss József repülő pályafutása az
első világháborúban. Budapest
Das Klima 2015
Das Klima von Tirol – Südtirol – Belluno. Vergangenheit – Gegenwart –Zukunft.
Hrsg. von Adler, Silke et al. Zentralanstalt für Meteorologie und Geodynamik
(ZAMG), Autonome Provinz, Bozen – Agenzia Regionale per la Prevenzione e
Protezione Ambientale del Veneto (ARPAV)
Hajdu – Pollmann 2014
Hajdú Tibor – Pollmann Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja. 1914 – 1918.
Budapest
Ischia – Schwabl 2014
Ischia, Marco – Schwabl, Alexander: Gli Standschützen sui monti di Ledro. La Linea
difensiva austro-ungarica nella Grande Guerra, dalla cima della Rocchetta al Tofino di
Pichea – Die Standschützen auf den Bergen des Ledrotals. Die österreich-ungarische
Verteidigungslinie im Ersten Weltkrieg, vom Gipfel der Rocchetta bis zum Tofino di
Pichea. Trento – Trient
Jelić 1918
Jelić Gyula: Aranylapok. A cs. és kir. 29-ik „Báró Loudon” ezred történelméből az
1914–1917-es világháborúban. Budapest
Rauchensteiner 2017
Rauchensteiner, Manfried: Az első világháború és a Habsburg Monarchia bukása.
Budapest
Thanner 2009
Thanner, Wilfried: Analyse des Stellungskrieges am Isonzo von 1915–1917.
Darstellung der Eskalation des Waffeneinsatzes an der Isonzofront am Beispiel einer
Division. Dissertation. Wien
Online források, szakirodalom
Kiss Gábor: Roham! Előre! – Rohamcsapatok az osztrák-magyar hadseregben. Blogposzt: Ars
Miltiaria. https://arsmilitaria.blog.hu/2020/12/11/roham_elore_rohamcsapatok_az_osztrak_magyar_had
seregben
http://magyarezredek.hu
Österreich-Ungarns 1930
Österreich-Ungarns letzter Krieg 1914–1918. Bd. 3. Das Kriegsjahr 1915. Teil 2. Von
der Einnahme von Brest-Litowsk bis zur Jahresende. Wien. URL:
https://honsi.org/svejk/docs/oulk/band3.html.
Stolz
Stolz, Otto: Das Tiroler Landsturmregiment Nr. II. im Kriege 1914-15 in Galizien.
URL: https://www.zobodat.at/pdf/VeroeffFerd_018_0129-0223.pdf
———————————————————————————————
1 Balla 2015. 642.
2 Hajdu – Pollmann 2014. 198.
3 Rauchensteiner 2017. 423.
4 Czirók 2015. 37.
5 Megjegyezhető, hogy a 20. században az első két évtized volt a leghidegebb periódus a tiroli térségben, ekkor
mérték a legalacsonyabb átlaghőmérsékleti értékeket. Das Klima 2015. 15–19.
6 Hajdu – Pollmann 2014. 199.
7 Rauchensteiner 2017. 426.
8 Bihari 2014. 295.
9 Hajdu – Pollmann 2014. 200–201.
10 http://magyarezredek.hu/
11 Vö. Jelić 1918.
12 Jelić 1918. 35.
13 Thanner 2009. 19.
14 Kiss 2020.
15 Österreich-Ungarns 1930. XIV. Korps. 55. GbBrig.
16 Jelić 1918. 15–18. A bécsi Kriegsarchiv állományában, az ezred anyagaiból fennmaradt források rendkívül
szűkösek, az 1915 október és 1917 szeptember közötti időszakból egyáltalán nem maradtak fenn
dokumentumok. Annyi bizonyos, hogy 1917 kora őszén már megint a keleti fronton, Bukovinában harcoltak, a
Teresenytől (ma Tarashany, Ukrajna) északra elterülő Czardaki-magaslatért. HHStA KA FA NFA IR 29
(Infanterieregiment 29.). Szeptember 19.
17 HHStA KA FA NFA BK 2776, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 01. – 19. 08. 1916. április 1.
18 HHStA KA FA NFA BK 2776, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 01. – 19. 08. Nr. 2386. 1916. június 8.
19 HHStA KA FA NFA BK 2776, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 01. – 19. 08. 1916. június 14.
20 Jelić 1918. 69.
21 HHStA KA FA NFA BK 2776, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 01. – 19. 08. 1916. április 1.
22 A szakterminológiai kérdések tisztázásában Kiss Gábor volt segítségemre, akinek ezúton is szeretném hálás
köszönetemet kifejezni.
23 Balla 2003. 12–13.
24 Stolz 139.
25 Balla 2015. 656.
26 Ischia – Schwabl 2014. 58., 95.
27 HHStA KA FA NFA BK 2780, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 05. – 30. 06. 1916. június 16. 6.30.
28 Jelić 1918. 69.
29 HHStA KA FA NFA BK 2780, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 05. – 30. 06. 1916. június 17. 6.30.
30 HHStA KA FA NFA BK 2780, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 05. – 30. 06. 1916. június 18. 6.30.
31 HHStA KA FA NFA BK 2780, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 05. – 30. 06. 1916. június 23. 6.30.
32 HHStA KA FA NFA BK 2780, 55. GebBrig. 1916 Op. Akten von 01. 05. – 30. 06. 1916. június 23. 11.20.
33 Czirók 2015. 43.
34 Chant 2012. 121–122.