Rigó Attila
Az Isonzó és a Hétközség-fennsík fölött. Julius Arigi tevékenysége a „Császár századában” (Flik 55J, Kaiserstaffel)
A Flik 55J-t nem sokkal korábban, 1917 nyarán állították fel. Kezdetben az Isonzó-fronton vetették be, Haidenschaft (ma Ajdovščina, Szlovénia) repülőteréről. Az egység első és legjelentősebb parancsnoka a széleskörű harci tapasztalatokkal (176 ellenség feletti bevetés, hét légi győzelem) bíró Maier József főhadnagy ugyancsak 1917 augusztusától került a század élére. Eleinte Maier mellett nyolc pilóta tartozott még a századhoz. Bár a Flik 55J hadműveleti naplója csak töredékesen maradt fenn, mégis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az augusztusi jelentések már rendelkezésre állnak. Ezek szerint a hónap végére jelentősen kibővül a személyi állomány. Az augusztus 31-i jelentésben már 16 pilóta szerepel az egység kötelékében.1 Maier és Arigi mellett Georg Kenzian Edler von Kenzianhausen rendelkezett komolyabb harci tapasztalattal. Mellettük a később csatlakozó Kasza Sándor és Kiss József is a Monarchia legjelentősebb ászai közé emelkedett.
A századnaplóból értesülünk arról, hogy Arigi már ekkoriban is a „szépen dekorált” repülők közé tartozott. Az 1917. augusztusi forrás szerint a megelőző időszakban az ifjú pilótát már hétszer tüntették ki.2
A század az első hónapban még kevés repülést teljesített, mindössze 15-ször szálltak fel az egység gépei. Az összes bevetést Maier (3 ellenség feletti repülés), Kenzian (6) és Arigi (6) teljesítette. Az alacsony bevetésszám hátterében nagy valószínűséggel a szervezésből adódó problémák állhattak. Ezt támasztja alá az idézett forrás is, a szeptember 1-i jelentésből kiderül, hogy az első időszakban azért nem tudtak lelőni ellenséges repülőt, mert nem állt rendelkezésre megfelelő számú, bevethető saját gép („Mangel an kampffähigen Apparaten”). További problémát jelentett a meglévő géppark technikai állapota is. Éppen Arigi nevénél áll az a megjegyzés, miszerint azért nem repülhetett többet a hónapban, mert gépe motorja a hatodik bevetés során leállt, így a pilótának kényszerleszállást kellett végrehajtania.3
A következő hónapban jelentősen megugrott a bevetések száma, 77 ellenség feletti repülést hajtott végre a század, ezek közül a legtöbbet Arigi és Kenzian teljesítette (többek között Maier: 11, Kenzian és Arigi 16–16, Kasza: 14, stb.). Ősz elején már légi győzelmeket is arattak, leginkább szintén Ariginak és Kenziannak köszönhetően.4 Az egység 1917. szeptember 15-én aratta első sikerét: Arigi ezen a napon Görz (ma: Gradisca d’Isonzo, Szlovénia / Gorizia, Olaszország) térségében lőtt le egy olasz együléses SPAD vadászgépet.
Az olasz pilóta túlélte, kényszerleszállást hajtott végre.5 Ez volt az osztrák-magyar légjáró 13. igazolt győzelme.6 A hadműveleti naplóból arról is értesülünk, hogy ekkoriban 15 gép állt a század rendelkezésére.7
Érdemes itt egy kicsit eltávolodnunk Arigitől és az 55. századtól, hogy szélesebb kontextusban lássuk az olasz front eseményeit. A 12. isonzói csata (másként flitsch-tolmeini offenzíva, vagy caporettoi áttörés) nemcsak a nominális értelemben vett veszteség miatt gyakorolt rendkívül negatív hatást az olasz repülő erőkre. A Corpo Aeronautico Militare saját veszteségi adatai szerint az áttörés következményeként az olaszok a gépállomány mintegy 20%-át vesztették el csak a harcérintkezések során, s ezen túl még jelentős volt az a gépállomány és felszerelés, amelyet a visszavonulás során kellett hátrahagyniuk, vagy megsemmisíteniük.8
Még fontosabb, hogy a piavei arcvonal mögött gyakorlatilag újjá kellett szervezni a teljes olasz légierőt. Az osztrák-magyar légjáró csapatok számára jelentős logisztikai bázist jelentettek az olaszok által elhagyott repülőterek, valamint a nagyszámú zsákmányolt repülőgép és felszerelés. Végül nagy jelentősége volt annak is, hogy a korábban jellemző olasz légi fölény helyett néhány hónapig, az újjászervezés időszakában, valamint a nagyobb számú brit és francia repülőerő beérkezéséig az osztrák-magyar repülők lélegzetvételnyi szünethez jutottak. Ennek nemcsak az erőviszonyok átmeneti megváltozása miatt volt jelentősége, hanem fontos lélektani többletet is jelentett az osztrák-magyar pilótáknak.
Bár az október 24-én meginduló flitsch-tolmeini osztrák-magyar–német áttörés idején, a délnyugati front repülőerőinél általában érezhető volt a keleti hadszíntérről átcsoportosított egységek pozitív hatása, Arigi századánál viszonylagos csend uralkodott a hónap folyamán. A jelentések szerint 32 bevetést teljesítettek és egész októberben nem lőttek le ellenséges gépet. A szeptemberhez és novemberhez képest is alacsony bevetésszám és a lelövések hiánya egyelőre nehezen magyarázható. Elképzelhető, hogy szerepet játszott az ekkoriban egyre jellemzőbb ködös időjárás.
Látni fogjuk azonban, hogy ehhez képest november folyamán sokkal többet repültek a század gépei. További lehetséges okként felvethető, hogy a flitsch-tolmeini támadó hadműveletnek Haidenschafttól jóval északabbra volt a súlypontja. A század tevékenységi területe azonban érintette a térséget, tudjuk, hogy Arigi például Albatros D.III típusú gépével szeptember 29-én éppen Tolmein fölött kényszerített a földre egy Nieuport vadászt (ez volt Arigi utolsó győzelme az Isonzó-fronton). A légi győzelmek hiányában esetleg még annak is szerepe lehetett, hogy a hónap utolsó hetében a szövetséges földi csapatok előrenyomulása miatt egyszerűen nem találkoztak olasz gépekkel, végül pedig a hónap végén a Flik 55J parancsot kapott, hogy a települjön át egy másik repülőtérre. A viszonylagos nyugalom ellenére Arigi ebben a hónapban újabb kitüntetést kapott, október 19-én az első osztályú Ezüst Vitézségi Éremmel tüntették ki.9
Kép10
Érdekességképpen megjegyezhető, hogy az osztrák-magyar Légjárócsapatok gépei közül jelenleg mindössze két repülőgép üzem- és repképes, nevezetesen egy Hansa-Brandenburg C.I, valamint egy Albatros D.III. Előbbi típust a 6. század pilótájaként, míg utóbbit a Flik 55J kötelékében repülte Arigi. A két veterán gép történeti jelentőségű közös repülésére először 2020. októberében került sor (az eseményről videó is elérhető: https://www.youtube.com/watch?v=Vp4Zls5sRLw).11
Visszatérve a Flik 55J-re, az egységet három másik repülőszázaddal együtt, 1917. október végén a tiroli arcvonalra, a 11. hadsereg sávjába helyezték át. A század a Valsuganában található perginei reptéren diszlokált (Cirè di Pergine, nem messze Trient/Trento városától). 1917 novemberétől az egység elsődleges feladata az volt, hogy támogassa a 11. hadsereg harcait.12 A bevezetőben említett Valsuganának az elkövetkező hónapokban nagy szerepe volt a feltehetően tiroli származású pilóta életében. A Dankl vezérezredes irányítása alatt álló 11. hadsereghez ekkoriban tíz repülőszázad tartozott. A szemben álló olasz 1. hadsereget 16 repülőszázad (Sqadriglia) támogatta.13 Ez önmagában még nem fejezi ki a tényleges erőviszonyokat. Az olasz repülőcsapatok újjászervezésének és még inkább a brit repülőerők aktív közreműködésének köszönhetően az antant fokozatosan újra fölényre tett szert az észak-olasz légtérben.
kép14
Az olasz fronton ebben az időszakban két osztrák-magyar hadseregcsoport harcolt. A keleti szakaszon Svetozar Boroevic, míg a nyugati térségben a korábbi vezérkari főnök, Conrad von Hötzendorf hadseregcsoportja. Ez utóbbihoz tartozott Conrad „kedvenc” frontszakasza a tiroli arcvonal, illetve azon belül a Hétközség-fennsík. A Flik 55J már november elején részt vett a Conrad-hadseregcsoport által a fennsíkon indított offenzívában. A támadás célja az volt, hogy ebből a térségből hozzák újra mozgásba a frontot. A hadművelet sikertelen volt.
Ezekben a harcokban egy új pilóta jelent meg a század kötelékében: Ittebei Kiss József, a háború legeredményesebb magyar repülőásza. A század hiányos hadműveleti naplójából annyi megállapítható, hogy Kiss 1917 novemberében már biztosan repült a Flik 55J bevetésein.15 A jelentős harci tapasztalattal rendelkező pilóta hamar összeszokott a többiekkel. Az egység egyik legveszélyesebb kötelékét 1917 végétől Maier József századparancsnok, valamint Arigi és Kiss alkotta. A kiemelkedő képességű pilótáknak és a szerencsés időszaknak köszönhetően folyamatosan győzelmeket arattak.
Maier november közepén, három napon belül öt ellenséges géppel végzett.16 Arigi a századnapló szerint november 15-én két Caproni bombázót lőtt le, 17-én egy Savoia-Pomiliót (írásmód a forrásokban: Pomiglio, az olasz nyelvű szakirodalomban: Pomilio), valamint egy kétüléses SAML típusú gépet, végül egy nappal később még egy Pomiliót. A forrás szerint ez utóbbi volt a 19. légi győzelme.17 Gondos László kutatásai szerint november 17-én három, míg 18-án két győzelmet aratott, s utóbbi napon már a 22. légi győzelmét könyvelhette el. Ezeket leginkább a fennsík „fővárosa” Asiago, valamint a Monte Summano és a Cima Ecker térségében aratta.18 Kiss-sel szinte versenyt futottak a sikerek terén, a magyar pilóta november 15–27 között három Capronit, egy Savoya Pomiliot és két SAML típusú gépet lőtt le, vagy kényszerített a földre.19
A szakmai együttműködés mellett, a két pilóta között hamar szoros barátság is kialakult, amely azonban a háború további eseményei miatt sajnos nem válhatott életre szóló kötelékké. Amint az a korábbi felsorolásból is látszik, Arigi és társai ekkor még főként az olasz felderítők és bombázók elleni bevetések során érték el sikereiket. Novemberre már egyértelművé vált, hogy kik a század legeredményesebbek pilótái. A két ún. vezető ász Arigi és Kiss voltak. Ariginak ebben a hónapban a harmadik alkalommal ítélték oda az Arany Vitézségi Érmet.20
A kiemelkedő eredményekre tekintettel a császártól ekkor kapták meg a „Kaiserstaffel”, azaz a „Császár százada” kitüntető címet.21 Ezzel mindössze háromhavi harci tevékenység után a legmagasabb szintről ismerték el, hogy a Flik 55J az osztrák-magyar Légjárócsapatok egyik elit egysége lett. A személyi állomány alapján feltételezhető, hogy már a század létrehozásakor is ez lehetett a cél, hiszen látványosan olyan pilótákat vezényeltek át az egységhez, akik már előtte is nagy tapasztalattal, valamint sokan közülük számos légi győzelemmel rendelkeztek.
A század számára az 1917-es év utolsó hónapja nagyrészt a 11. hadsereg csapatai feletti légi zárlat biztosításával telt. Technikai szempontból érdemes kitérni arra, hogy a pilóták egy-egy bevetés során hozzávetőlegesen 50–100 percet töltöttek a levegőben és az átlagos repült távolság 160–280 km között volt.22 Már nem csak az olasz 1. hadsereg repülőerőivel, hanem a 6. hadsereg légi kötelékeivel is egyre gyakrabban kerültek harcérintkezésbe. A Flik 55J hajózói már november végén bizonyíthatóan találkoztak az olaszokat támogató francia repülőkkel is. A perginei áttelepülés után a század általában 7–9 bevethető géppel rendelkezett egyszerre. A század pilótái leginkább Albatros D.III. típusokat repültek.23 Az Arigi–Kiss–Maier hármas, illetve a század többi hajózója is a Hétközség-fennsík térségében, leggyakrabban a Valsugana–Asiago szektorban végezte harci tevékenységét az olasz és az azokat támogató angol és francia kötelékekkel szemben.24
December folyamán a század fennmaradt forrásai szerint 64 ellenség fölötti bevetést teljesítettek. Arigi nyolcszor szállt fel, hetedikén két SAML-t lőtt le, 16-án pedig további egy ilyen típusú gépet győzött le saját terület felett. Az utóbbi légiharcban barátjával, Kiss Józseffel és a század egyik újoncával, Franz Lahnerrel megosztva aratott győzelmet.25 A SAML pilótaülésében az a Matteo Fabbian ült, aki kiemelkedő alakja volt a korai olasz repüléstörténetnek. Már az első világégést megelőzően, az olasz-török háborúban is harcolt. 26
A közös bevetések mellett Arigi és Kiss pályája annyiban is „találkozott”, hogy ebben a hónapban egyszerre tüntették ki őket az Ezüst Vitézségi Érem második fokozatával. A századparancsnok Maier ugyancsak ebben a jelentésben külön kitért arra, hogy érdemeik szerint már mindkét pilótát ki kellene nevezni tisztnek.27 A későbbiekből tudjuk, hogy Arigi esetében ez nem történt meg, tiszthelyettesként fejezte be a háborút, barátja Kiss pedig már csak posztumusz részesülhetett a hadnagyi kinevezésben.
A Flik 55J harcaiban a korai időszaktól részt vevő ászok mellett ekkorra „nőtt fel” a századnak egy új „generációja”. Ezek közül említhető többek között Franz Lahner, Egbert Lupfer vagy Emanuel Stumpa. A századnapló szerint Lahner és Stumpa már november-december folyamán együtt repült az ászokkal, sőt decemberben már Lahner szállt fel a legtöbb (10) alkalommal.28 A közös bevetéseknek nagy szerepük volt abban, hogy a tapasztalt pilóták átadták tudásukat a „fiatalabbaknak”. Lahner maga is ász lett, öt igazolt győzelemmel. A tapasztalatátadás fontosságát igazolja, hogy Lahner egyik győzelmét Kenziannal, Lupferrel és Stumpával, egy másikat Kiss Józseffel és Lupferrel megosztva ismerték el.29 A december 16-i, Arigival és Kiss-sel közös győzelmét már említettem.
A megszerzett ismereteket folyamatosan összegezték írásban is, ezzel is elősegítve a pilóták fejlődését. Egy 1918 januárjában született leírás szerint az összeomlás szélére került olasz hadsereg szinte teljesen visszavonta a térségből bombázó erőit, legalábbis a Hétközség-fennsík felett alig találkoztak ebben az időszakban a saját pilóták az ilyen célra alkalmazott Caproni vagy Savoia-Pomilio típusokkal.
Ugyancsak az említett elemzés közli, hogy ekkoriban a leggyakoribb vadászgép olasz oldalon már az együléses angol Sopwith [Camel] volt. Az egyik Sopwithtel elsők között Kiss József került harcérintkezésbe, melynek során az ellenséges vadász az olasz vonalak mögött lezuhant és összetört.30 A többi pilóta számára még egy sematikus rajz is szerepel az összegzésben (ld. 5. ábra). A legkedveltebb olasz felderítők továbbra is a kétüléses SAML típusok voltak. Az osztrák-magyar vonalak felé leginkább az angol pilóták repültek be. Az angol repülők által követett harcászati eljárás azt is eredményezte, hogy ekkoriban már gyakrabban alakult ki légiharc egész századok között. Ezek során mindkét oldalról 5–7 gép vett részt az összecsapásokban.
A harcok általában 2000–4500 m közötti magasságokban zajlottak.31 A századnapló itt vizsgált összegzéséből logisztikai hiányosságokra is fény derül. A jelentés szerint a perginei hangárok építési munkálatait már decemberben be kellett volna fejezni, ehhez képest azonban még januárban sem készültek el az évszaknak megfelelő átalakítások. Ennek következtében a Kaiserstaffel gépeit „ideiglenesen” csak úgy tudták elhelyezni, hogy a levegő ingadozó nedvességtartalma komoly károkat okozott, amelyek csökkentették a gépek repképességet. Az igényelt istállók és a földi járművek számára kialakított garázsok építése pedig meg sem kezdődött, bár a század részéről a korábbiakban már többször sürgették a munkálatok megkezdését és/vagy gyorsítását.32
kép
A modern háború követelményeinek megfelelően 1917–1918 fordulóján az antant nagy figyelmet fordított a légi fölény visszaszerzésére. A nyugati licencek alapján működő olasz repülőgép-ipar a kezdeti nehézségek után úrrá lett a helyzeten és 1918 elejétől nemcsak hogy pótolni tudta a veszteségeket, hanem növelte is a rendelkezésre álló állományt. Mindemellett jelentős szerepet játszott, hogy egyre nagyobb számban harcoltak az olasz légtérben francia és brit repülőerők. Már 1917. november végén is kilenc francia repülőszázad (Escadrille), az év végéig pedig öt brit század (Squadron) vett részt a harcokban, majd 1918 nyarán még egy századot küldtek az angolok. A britek a nyugati fronton elsajátított taktikájukkal nagyobb hatást gyakoroltak az olaszokra. Ez, valamint kiváló technikai felszereltségük gyakran végzetes ellenféllé tette őket.33
A januári jelentések szerint a század bevetési száma rekordot döntött a hónapban, 16 napon 104, más adat szerint 106 alkalommal szálltak fel az Kaiserjägerek. Lahner (18) és Kenzian (16) hajtották végre a legtöbb repülést. A megváltozott erőviszonyokra utal, hogy a nagyszámú bevetés ellenére csak három légi győzelmet arattak az 55-ösök. Arigi – nem részletezett okból – mindössze kétszer volt bevetésen, nem aratott légi győzelmet, ennek ellenére további kitüntetésben részesült (Ezüst Vitézségi Érem, 2. osztály).34
kép35
A harcok 1918. január közepétől élénkültek fel újra. A megváltozott erőviszonyoknak köszönhetően a dél-tiroli front osztrák-magyar repülőszázadai egyre gyakrabban voltak kénytelenek (újra) túlerő ellen harcolni. Január 27-én Kiss József is megsebesült, mikor technikai akadály lépett fel géppuskájánál, s az olasz ellenfél sorozata eltalálta a magyar pilótát. A súlyosan sérült ász Leviconál hajtott végre kényszerleszállást, ezután a trienti erődkórházba szállították.36 Az életveszélyes állapotban lévő Kisst az orvosok nem akarták megműteni, a magyar ász életét csak Arigi erélyes fellépése mentette meg. Az osztrák pilóta saját visszaemlékezése szerint, miután tudomást szerzett Kiss állapotáról, azonnal autóba ült és a hadikórházba hajtott. Ott megdöbbenve tapasztalta, hogy a barátja ellátatlanul fekszik, miközben a szolgálatban lévő műtőorvos éppen ráérősen vacsorázgat.
Itt átadjuk a szót Ariginak, mivel az eset újfent rávilágít jellemére: „Azonnal neki [az orvosnak] szegeztem a kérdést, hogy vajon mi okból nem törődik Kissel, aki ráadásul még a honfitársa is. A sebész azt válaszolta, hogy még nem végzett a vacsorájával, majd, mintegy mellékesen hozzáfűzte, hogy Józsi még csak nem is tiszt. Ezt hallva torkon ragadtam a fickót és közöltem vele: ha nem látja el azonnal Kisst, számtalan komoly testi sérüléssel kell számolnia”.37 Más források szerint Arigi a pisztolyát is használta a „rábeszélés” során. A sebész nem meglepő módon engedelmeskedett és egy komplikált műtéttel megmentették Kiss életét. Arigi is megúszta, az orvos nyílt megfenyegetése ellenére nem állították hadbíróság elé.38
Újra a Balkánon
A Flik 55J számára Kiss átmeneti kiesése mellett az is komoly csapást jelentett, hogy Arigit – egyes vélemények szerint – még ugyanebben a hónapban átvezényelték egy másik egységhez.39
A századnaplókban azonban Arigi neve még szerepel a bevetési listán, így valószínű, hogy később vezényelték át. Gondos szerint csak áprilisban került el a századtól és egyben a Hétközség fennsík térségéből.40 Más adatok szerint már március végén az új alakulatánál repült.41 Annyi bizonyos, hogy vissza kellett térnie Albániába, az ott állomásozó 6. távolfelderítő századhoz (Flik 6F). Ennél az egységnél Aviatik D.I típust repült.42
Egyes feltételezések szerint az áthelyezésben központi szerepe volt a kórházbeli incidensnek. Egyetérthetünk ezzel a felvetéssel, amennyiben figyelembe vesszük, hogy az albániai front ekkoriban mellékhadszíntérnek számított, továbbá Arigi a Flik 55J kötelékében hozzá hasonló, kiemelkedő teljesítményű ászokkal repülhetett együtt, végül az is beszédes, hogy nem egy másik vadászrepülő-századhoz helyezték.
Mindenesetre ennél az egységnél is aratott három légi győzelmet és végrehajtott egy másféle repülőbravúrt is. 1918 márciusában a jól megerősített Valona (ma Vlora/Vlorë, Albánia) városa elleni bombatámadásra kapott parancsot (Dél-Albániát 1915 végétől az olaszok tartották megszállva, a térségnek Valona volt a legfontosabb kikötővárosa)43. Arigi az erős olasz légvédelem megtévesztésére 2000 méteres magasságban kikapcsolta a motort, ami egyébként tilos volt, mert fennállt a veszélye, hogy nem tudja újraindítani. Ezután meredeken süllyedt 300 m-re és onnan oldotta ki a bombákat. Ekkorra már olyan hírnévre tett szert, hogy az olaszok 100.000 arany lírát ajánlottak fel annak a pilótának, aki lelövi Arigit.44 Nem tudták kiosztani a jutalmat.
1918 nyarán újra átvezényelték az 1. vadászrepülő-századhoz. Ekkor visszatért a háború elején már megismert Igalo repülőterére. Ennek a századnak a kötelékében négy győzelmet aratott angol és olasz repülőkkel szemben.45
Az első világháború utáni évtizedek
A Monarchia szétesése után Arigi felvette a csehszlovák állampolgárságot, 1921-ben beindította a többek között Prága–Karlovy Vary vonalon működő Ikarus légitársaságot. Később Prágából egykori barátja, Kiss József szülővárosába, Pozsonyba, illetve Kassára is indítottak járatokat. Arigi tehetsége ekkoriban új oldaláról is bemutatkozott. Szabadalmaztatott egy vasúti kocsikban használható praktikus zárszerkezetet. A Csehszlovák Államvasutak, illetve több külföldi társaság is sokáig használta a találmányt. Sajnos azonban Ariginek nem lett belőle nagy haszna, mivel pénzszűke miatt túl korán eladta a szabadalmat.46
Németbarátsága miatt később távoznia kellett szülőföldjéről. Felvette az osztrák állampolgárságot és Bécsújhelyen telepedett le. Itt alapította meg a 41. században megismert egykori bajtárssal, Benno Fialával a Bécsújhelyi Repülőtér-üzemeltető Társaságot. Ebben az időszakban érte egy különös megtiszteltetés, a New York-i Flying Aces Club tiszteletbeli tagként felvette köreibe.
Néhány évvel később bebizonyosodott, hogy Arigi nemzeti érzelmei távolról sem voltak egyenlőek a nácik eszmékkel. Az Anschluss után a német hatóságok letartoztatták, mivel a rendszer ellenségeként tartották számon. Később szabadon engedték és még 1938-ban felvették a Luftwaffe soraiba, ahol egy vadászrepülő-iskola parancsnokságát bízták rá. Több német ász került ki a keze alól, így többek között a bevezetőben említett Hans-Joachim Marseille is.
1939-ben – inkább kényszerűségből, mint meggyőződésből – kérte felvételét a Nemzetiszocialista Pártba, amit azonban politikai okok miatt elutasítottak. A második világégés során balkáni, észak-afrikai hadszíntereken teljesített szolgálatot, majd 1944-ben magyarországi repülőtereken is megfordult. A világháború után Seewalchen am Attersee-ben telepedett le. Az egykori Monarchia második legjelentősebb ásza csak 1957-ben (hatvankét évesen) váltotta ki magánpilóta engedélyét. Julius Arigi 1981-ben hunyt el.47
Összegzés
Önmagában az Arigi által aratott 32 győzelem a több ezer repülőt felsorakoztató Corpo Aeronautico Militare számára nem jelentett számottevő veszteséget. A Kaiserstaffel által okozott tényleges veszteség, valamint a század által kivívott tekintély és annak demoralizáló hatása azonban már jelentősnek mondható. Magának Arigi személyének is volt komoly lélektani hatása, nemcsak az osztrák-magyar propagandában, hanem – amint azt a lelövéséért kitűzött jutalomnál is láthattuk – az ellenség körében is.
Mindennek fényében meglepő, hogy a második legeredményesebb osztrák-magyar repülőász nem kapta meg a tiszti rendfokozatot. Ebben jelentős szerepe lehetett a Monarchia hadseregében uralkodó merev viszonyoknak. Más hadseregekkel ellentétben ugyanis az osztrák-magyar haderőben az altisztek számára szinte elérhetetlen volt a tiszti előreléptetés.48 Kiss kivételként említhető, azonban ő is csak posztumusz kapta meg a tiszti kinevezést. Amint azt említettem, az ellenfél körében egyszerre tisztelt és rettegett Arigi tiszthelyettesként fejezte be a háborút.
Más feltételezések szerint Arigi esetében szerepet játszott lobbanékony természete. A parancsok figyelmen kívül hagyásával, sőt azok megszegésével gyakran követett el függelemsértést. Talán fiatal kora (mindössze 23 évesen fejezte be a háborút) és forrófejűsége miatt hiányoztak is belőle az alapvető készségek ahhoz, hogy tiszt lehessen.
Mindenestre amennyiben hihetünk saját visszaemlékezéseinek, hogy őt ez nem érintette túlságosan mélyen. Egy tőle fennmaradt mondat szerint ugyanis
„Jobb a kicsik között nagynak lenni, mint a nagyok között kicsinek.”49
Levéltári források
Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA)
Kriegsarchiv (KA)
Luftfahrtarchiv (LA)
Luftfahrtgruppen (LG) 55 [Fliegerkompanie 55]
Felhasznált irodalom
BARTA Róbert: Az első és második világháború képes története. Debrecen, 2010.
BIHARI Péter: 1914. A nagy háború száz éve. Személyes történetek. Budapest, 2014.
BLASI, Walter – TÖTSCHINGER, Bernhard: Die k. u. k. Luftfahrtruppen. Zur Geschichte von
Österreich-Ungarns „Luftakrobaten”. Schleinbach, 2017.
CHANT, Christopher: Gli assi austro-ungarici della grande guerra. Gorizia, 2012.
CZIRÓK Zoltán: Egy elfeledett legenda nyomában. Kiss József repülő pályafutása az első
világháborúban. Budapest, 2015.
GONDOS László: A repülőászok. In: Gondos László (szerk.): Repülőászok 1914–1918. Az
Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb légjárói és felszerelésük. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2015. 16–114.
GONDOS László: Összesített légigyőzelem-táblázatok. In: Gondos László (szerk.): Repülőászok 1914–1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb légjárói és felszerelésük. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2015. 273–337.
HAJDÚ Tibor – POLLMANN Ferenc: A régi Magyarország utolsó háborúja. 1914–1918. Budapest, 2014.
MAGÓ Károly: A repülőszázadok jelzései és jelvényei. In: Gondos László (szerk.):
Repülőászok 1914–1918. Az Osztrák-Magyar Monarchia legsikeresebb légjárói és felszerelésük. Zrínyi Kiadó. Budapest, 2015. 227–268.
MILITÄR & GESCHICHTE: Doppeldecker vor Alpenkulisse. M & G, Februar/März 2021. 79.
RAUCHENSTEINER, Manfried: Az első világháború és a Habsburg Monarchia bukása. Budapest, 2017.
RECH, Marco: Matteo Fabian. „Un Artigliere divenuto aviatore”. Seren del Grappa, 2017.
SCHIRL, Hubert Maximilian: Die vergessenen Helden des Bezirkes Vöcklabruck. Der vergessenen Held XI. Offizierstellvertreter Julius Arigi Seewalchen am Attersee. Feldpilot Fliegerkompanie 6 Kaiserstaffel. https://www.hessen14.at/der-vergessene-held-2-teil/. Letöltés ideje: 2023. 12. 08.
STEINER, Jörg C.: Julius Arigi. www.heldenwerk.info/ArigiJulius.htm. Letöltés ideje: 2023. 01. 15
TÓZSA-RIGÓ Attila: Az Osztrák-Magyar Monarchia 55J vadászezredének tevékenysége az
olasz fronton. https://vocismemoriae.com/az-osztrak-magyar-monarchia-55j-
vadaszezredenek-tevekenysege-az-olasz-fronton/. Letöltés ideje: 2023. 12. 14.
Lábjegyzet
- Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA) Kriegsarchiv (KA) Luftfahrtarchiv (LA) Luftfahrtgruppen (LG) 55 f.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 1r.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 1r.
↩︎ - Czirók 2015. 77.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 3r.
↩︎ - Chant 2012. 104.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 6r.
↩︎ - A hadművelethez általában: Barta 2010. 120–122. Hajdú – Pollmann 2014. 268–272. Rauchensteiner 2017. 633–649.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 8r.
↩︎ - https://www.hessen14.at/der-vergessene-held-2-teil/. Az eredeti festmény a bécsi Heeresgeschichtliches Museum gyűjteményében van.
↩︎ - Militär & Geschichte Februar/März 2021. 79.
↩︎ - Chant 2012. 56.
↩︎ - Czirók 2015. 80–81.
↩︎ - https://www.hessen14.at/der-vergessene-held-2-teil/.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 12r.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 11r.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 12v.
↩︎ - Gondos 2015 (Összesített…). 280.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 12v.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 11r.
↩︎ - Czirók 2015. 90.
↩︎ - Czirók 2015. 87–88. A Flik 55J működéséhez általában Tózsa-Rigó: Az Osztrák-Magyar Monarchia 55J.
↩︎ - Czirók 2015. 93–95.
↩︎ - Rech 2017. 112.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 13r.
↩︎ - Rech 2017.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 13r.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 8., 11r–13r.
↩︎ - Gondos 2015 (Összesített…). 330.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 17r–18r.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 17r.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 18r.
↩︎ - Czirók 2015. 97–98.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 16v–17r.
↩︎ - https://www.hessen14.at/der-vergessene-held-2-teil/.
↩︎ - ÖStA KA LA LG 55 f. 17r.
↩︎ - Gondos 2015 (A repülőászok). 31.
↩︎ - A borgo valsuganai Museo della Grande Guerra munkatársa, Valerio Minati szíves személyes közlése alapján. Kiss sajnos nem élhette meg a háború végét, májusban gépe találatot kapott, s az „Ég lovagjaként” ismert pilóta lezuhant és meghalt. Barátja nagy valószínűséggel nem vehetett részt a temetésen, melynek során antant repülők, tiszteletük jeléül koszorút dobtak a sírra.
↩︎ - Czirók 2015. 103.
↩︎ - Gondos 2015 (A repülőászok). 21.
↩︎ - Schirl: Die vergessenen Helden.
↩︎ - Gondos 2015 (A repülőászok). 21.
↩︎ - Hajdú – Pollmann 2014. 186.
↩︎ - Schirl: Die vergessenen Helden.
↩︎ - Gondos 2015 (A repülőászok). 21–22.
↩︎ - Steiner: Julius Arigi.
↩︎ - Gondos 2015 (A repülőászok). 22.
↩︎ - Rauchensteiner 2017. 487.
↩︎ - Schirl: Die vergessenen Helden.
↩︎